Bihari előnévvel is hívatja magát az író, népművelő, fotógráfus, újságíró Kocsis Csaba. A nagyrábéi Kossuth Lajos Művelődési Ház igazgatója zenét is szerez, énekes-gitárosként közreműködője sok kulturális-művészeti eseménynek. Legújabb könyvének Cserép Zsuzsa, a Debreceni Egyetem kulturális menedzsere szervezett bemutatót április 9-én a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. Nem sokkal előtte Budapesten nyílt meg a századik fotótárlata. Vannak méltatói között, akik művészi alkotótevékenységei közül a fotózást értékelik legtöbbre.
A DAB-ban a szerzővel Szűcs László költő, a Várad folyóirat főszerkesztője beszélgetett. Költemények hangzottak el a kötetből, s plasztikussá vált a közönség előtt, milyen nagy szolgálatot tesz Kocsis Csaba „Csonka-Bihar” érdekében. Kapcsolatokat ápol a nagyobb, partiumi (romániai) Bihar sok meghatározó emberével, sajtóorgánumaival, a Biharország című havilap szinte minden számában jelenik meg cikke. Publikált az aradi Irodalmi Jelenben s a békéscsabai Bárka folyóiratban. A Biharország folyóirat úgy kezeli a történelmi tájat, régi közigazgatási egységet, mintha ma nem léteznének a határok.
Valamikor a hajdú-bihari Naplónál is dogozott Kocsis Csaba, a Táj-Kép rovat munkatársa volt az eredetileg tanárember, s belecsöppent az irodalmi vérkeringésbe is, miután megismerkedett Körmendi Lajossal, a kunok szépírójával, a Berekfürdői Írótábor vezetőjével, aki néhány éve „befejezte látogatását a földön”. Kocsis Csaba felkészülten és megérintetten írt elbeszéléseket s regényeket, a próza műnemben jártasabb, mint a lírában, ezért is mondja „magamentségében”: „nem tartom magam költőnek”. A novella közelebb áll az újságíráshoz, az újságírói műfajok közül is a riporthoz, talán ezért is mutat elbeszélőként jeles érdemeket.
Pilátus, a római helytartó bűntelennek találta Jézust, s a zsidó „elit” nyomására tört felette pálcát, egyébiránt pedig mosta kezeit. Ha erősen töredékes formában és mértékben, mégiscsak közel került Jézus istenségéhez, nem találva bűnt benne. Bibliai témákkal is erősen foglalkozik a lírikus a kötetben: megverseli például a teremtés könyvét – apokrif, de nem tiszteletlen fantáziaképek ezek. A kötet elé Fecske Csaba József Attila-díjas költő, tucatnyi verseskötet szerzője írt előszót. Ő „a szeretet 21. századi prófétájának” tartja a lírikust, a könyvet pedig e szavakkal (amelyekkel mi is mélyen egyetértünk) ajánlja az olvasóknak: „Ez a szigorúan szerkesztett könyvecske lélekerősítő útitársa lehet a hitet, barátságot és szeretetet fontosnak érző olvasó számára, szemfelnyitó a közömböseknek”.
Erdei Sándor
Új hozzászólás