Hétfőn köztudottan zárva tartanak a múzeumok. A Déri Múzeum kivételt tett. Május 9-én délután háromkor pedagógusokat fogadott.
A látogatókat a gyűjtemény munkatársai tárlatvezetéssel egybe kötve vezették végig a kiállítótermeken. A kezdeményezés nem titkolt célja, hogy a tanárokon keresztül minél több tanuló jusson el a kiállításokra, ismerjék meg a település és a világ múltját.
A nyitott napra a vártnál kevesebben mentek el. A múzeum a lehetőségről körlevélben értesítette az iskolákat. Sajnos, sok helyen az iskolavezetők nem vették a fáradságot munkatársaik figyelmének felhívására.
A múzeum bemutatása a helytörténeti kiállítással kezdődött. A megtekinthető tárgyak tematikusan rendezettek. A Dobozi temető sírjaiban talált gyűrűk, ruhadarabok (mellények, ingek), főkötők bemutatásával indult Debrecen múltjának megismertetése. A látogatók fiatal halott sírfeliratát is olvashatták: „Nyíló rózsa elhervadtál, alighogy beplántáltál e világ nagy kertjében”.
A régi városháza emlékei, majd a debreceni kézművesség tárgyi emlékei következtek: céhtáblák, céhiratok, edények. Az Arany Egyszarvú Patika egykori berendezése 1777-ből való. A szekrényekre, az ikonokhoz hasonló módon festettek növényeket, alakokat. A gubacsapó műhelyben valamikor gyapjútermékeket állítottak elő. Látható tépőszék, szövőszék, gyapjúfésű, „Nagy Sándor DEBRECZENI tisztagyapjúból dolgozó Gubás M.” cégtáblája.
A „Mézes-kalácsosság” tárlatrész a debreceni mézeskalács készítők eszközeit gyűjtötte össze. Öntőformák, bödönök, színezők, oklevelek mellett Kerékgyártó Sándor mézeskalácsos mester cégtáblája is megmaradt az utókornak. Mézeskalácsot rómaiak készítettek először. A felvidéki városokban a 16. században alakultak céhek. Debrecenben, 1713-ban kezdte működését az első mézeskalácsos céh.
A város a múltban két kerttel büszkélkedhetett. 1840-ben hozták létre a Füvészkertet, mely a Déri Múzeum helyén, annak megépítéséig fogadta a látogatókat. A másik az Emlékkert, amely a Nagytemplom és a Református Kollégium közötti területen alakítottak ki. A múzeumban fényképeken és kiállítási tárgyakon mutatták be a kertek érdekességeit. Fotón megörökített emlékmű segítségével állítottak emléket a város két botanikusának, Diószegi Sámuelnek és Fazekas Mihálynak.
A Polgári szalon és a Kaszinó boxok a város polgárosodásának tárgyi emlékeit gyűjtötték össze.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc emlékei külön termet kaptak. A helytörténeti kiállítást a városi múzeum megteremtésének történetének képeivel, emlékeivel zárult.
A következőkben a látogatók megnézhették a Japán kiállítást (szamurájok, öltözetek, kardok), középkori fegyverek bemutatóját, a régi képtárat, a régi hajdúsági temetkezési régészeti leletekből álló bemutatót és az egyiptomi részleget. Végül a Munkácsy trilógia két megtekinthető darabja zárta a különleges tárlatvezetést.
A pedagógusoktól Angi János, a múzeum igazgatója köszönt el, reményét fejezve ki, hogy egyénileg vagy gyerekekkel is, de visszatérnek a kiállítótermekbe.
A hasznos másfél óra emlékét csak egy gondolat rontotta: az iskolafenntartóknak (KLIK, vagy bármi más, amit majd ezután hoznak létre) ehhez hasonló tartalmas és a tanításban felhasználható programokkal, továbbképzésekkel kellene kitölteni a pedagógusok kötelező 32 órás iskolában tartózkodás, gyakran üres járatokkal, értelmetlenségekkel megterhelt idejét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás