Sándor Tamást most is szeretik

IZRAELBŐL JELENTI MUNKATÁRSUNK

Kedden elsősorban a sport volt a téma Izraelben. Sétáltam egy kicsit Haifa főutcáján, majd az egyik arab kávézó teraszán a Maariv című lap foci rovatát böngésztem. Az egyik interjúban volt olvasható, hogy az utóbbi tíz esztendőben nagyon sok magyar labdarúgó kergette a bőrt az izraeli pályákon.

Ahmed a presszó tulajdonosa megjegyezte, hogy akadt Jeruzsálemben 12 évvel ezelőtt egy magyar srác, aki zseni volt a középpályán.

- A Beitar esze volt Tamás - tette hozzá Ahmed. Én világ életemben  a Maccabinak szurkoltam, de Sándor Tamás miatt átpártoltam - jegyezte meg.

Amikor közöltem vele, hogy személyesen is ismerem a DVSC pályaedzőjét, irigykedve nézett rám. Akkor enyhült meg a tekintete, amikor egy Loki jelvénnyel ajándékoztam meg. „Véletlenül” mindig van nálam pár darab.

Haifa után Akko volt az úti cél. A kereszteslovagok városában igazi világörökség fogadja az idegent 1095 és 1291 között a lovagok virágzó életet teremtettek. A mai Akko szegényebbnek tűnt. Dánok szeretnének hatcsillagos szállodákat építeni a tengerparton, de a helyiek semmi pénzért nem adják el az északiaknak ingatlanjaikat.

Van egyébként sok debreceni Izraelben, a legtöbb magyar valamikor  a harmincas években Netanyán élt, mára alig maradt belőlük néhány. Egyikük  - nevét nem akarta elárulni - a hatvanas évek végén disszidált, addig a Medicor tű részlegében dolgozott. Ma már nyugdíjas, de nem jön haza.

- Félek. Annyi rosszat hallok és olvasok Magyarországról, a szélsőségesekről, hogy nem kockáztatok. Remélem, egyszer megváltozik otthon is minden.

Holnap Jeruzsálemben, a holokauszt múzeumban megkeresem nagyszüleim emléktábláját, és ha összejön a találkozó az étteremben, az Oscar-díjas Michael Caine a mellettem lévő asztalnál vacsorázik majd. És valószínűleg engem észre sem vesz. De ettől még nem leszek antiszemita...

W. Gy.