A kétharmados fideszes többségű Országgyűlés május 30-án elfogadta a köznevelési törvény módosítását. Ezek szerint 2018-tól az osztályzás alól nem menthetők fel a részképesség-kieséssel (dyslexia, dyscalculia, dysgrafia) és egyéb tanulási nehézségekkel küzdő gyermekek.
Szakemberek, azaz gyógypedagógusok krónikus hiánya miatt a módosítás lehetővé teszi, hogy szakképesítés nélküli pedagógusok is foglalkozhassanak sajátos nevelési igényű SNI) gyerekekkel.
Egy nappal az elfogadás után szakmai berkekben komoly a felháborodás. Az élettől teljesen elrugaszkodott módosítás nem veszi figyelembe a SNI-s gyerekek ép értelműek iskolai közösségeibe integrálásuk kudarcát. A nagy osztálylétszám mellett nem jut megfelelő figyelem a tanulási zavarokkal küszködőkre, az órai munka olyan mértékű differenciálása, mely során a tanulásban sérültek egyéni vagy kiscsoportos foglalkoztatása is megvalósuljon, erőt meghaladó feladat. A SNI-s tanulók nevelés-oktatása módszereinek hiányos ismerete tovább nehezíti a velük való foglalkozást.
Kerek-perec ki kell mondani: a törvénymódosítás szentesíti a kontárkodást. Ráadásul népszerűtlen intézkedés, hiszen a tanulásban elmaradottak oktatása az általános és középiskolában oktató pedagógusoknak nyűg, nem szívesen végzett pluszfeladat. A tanulási nehézségekkel küzdő gyerekeknek nem azért vannak nehézségeik, mert nem akarnak tanulni. A törvénymódosítás indoklásában ellenben az olvasható, a kormány ettől a lépéstől reméli, hogy a diákok, a szülők és a pedagógusok motiváltabbak lesznek a nehézségek leküzdése érdekében.
Ez egyszerűen agyrém!
A nem szakpedagógus képtelen megfelelni az elvárásoknak. A szülők csak azt fogják tapasztalni, hogy gyermekeik még inkább elmaradnak a tanulásban, még gyengébben teljesítenek. A diákok tanulmányi előmenetele addig is kudarcok sorozata volt. Akkor mitől motiváló a törvénymódosítás?
A Parlament döntése derékba töri a gyerekek tanulói karrierjét, hiszen azokat is hátrányba hozzák, akik bár a legtöbb tárgyból jól vagy átlagosan teljesítenek, valamelyik tantárgy esetében nem fejlődnek az elvártak szerint (például enyhe dyslexiájuk miatt lassabban tanulnak meg olvasni, szöveget érteni). Ha nem kaphatnak felmentést, megbuktathatják őket, holott a fejlődési nehézségek türelemmel és megfelelő fejlesztéssel, idővel leküzdhetőek lennének.
Engedtessék meg egy rövid személyes kitérő! A magyar gyógypedagógia egyik kiemelkedő alakja, Göllesz Viktor egyszer, éppen nála vizsgázó kis csoportunknak azt mondta: ha egy súlyos értelmi fogyatékos gyerek húsz év alatt tanul meg fogat mosni, az eredmény. A fogyatékosokkal foglalkozás kimagasló szakmai tudást, türelmet, kitartást igényel.
A törvényhozók sajnos nem gyógypedagógusok, nem szakemberek, különben nem hoztak volna betarthatatlan rendelkezést, mely csak káros lehet a jövő hendikepes nemzedékeire. De hát egy politikus, ha beszavazzák a parlamentbe, hirtelen polihisztorrá válik és mindenhez érteni kezd.
A törvénymódosítást a szokásos fideszes makacssággal hozták tető alá. Hiába voltak a szakmai, szakszervezeti és civil szervezetek tiltakozásai, szakmai érvei. A törvényhozók semmit nem vettek figyelembe. Olybá tűnik, mintha a Fidesznek még több gyengén teljesítő, buta emberre lenne szüksége, akik könnyen befolyásolhatók, meg átterelhetők lesznek a szakképzésbe, mely a regnáló kormány legújabb fixa ideája. Végül is a törvénymódosítás alkotmányos jogot sért: a tanuláshoz való jogot.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás