Annak idején a szovjet elvtársak fejéből pattant ki az isteni (bocsánat: Istent tagadták) szikra, mely szerint a munkásosztálynak lakásokat kell biztosítani. Kitalálták a paneles technológiát, mellyel két hónap alatt tető alá hoztak egy tízemeletes épületet. Nos, az innovációt importálták a „baráti országokba”. A tömegépítészeti megoldás így jutott el kies hazánkba. Legelébb a fővárosban (ha pontosabb szeretnék lenni, akkor Budán) emeltek panelblokkos házakat.
A paneles megoldáshoz sóder, cement, víz és vasbeton szükségeltetett. Egy házgyárban kiöntötték a blokkokat, amelyeket elszállítottak a helyszínre, egy daru segítségével beemelték a megfelelő helyre, majd hegesztő elvtárak összetaknyolták a többivel.
Hazánkban az erőltetett iparosítás miatt özönlött a nép a városokba. A második világháború utáni lakásínséges világban sürgős megoldásra volt szükség. Boldogan vették át a szovjet elvtársak ötletét. Az első paneles technológiájú városrészt Lágymányoson emelték. Debrecenben a Fényesudvar lett az „úttörő”. 1972-re elkészültek a tízemeletesek. Annak idején ötven évre tervezték élettartamukat. Nos, a szavatossági idő lassan lejár.
A Fényesudvar házain az utóbbi években alapvető modernizációt nem hajtottak végre. A hőszigetelést a panelek közötti rések betömítésével megoldották. A Fényesudvar 1. – 2. – 3. számú házak hőszigetelési korszerűsítését (hungarocell) véghez vitték, de a többi tömb nagyjából a hetvenes évek szintjén áll. Időszerű ezen házak állagának felülvizsgálata. A vasbeton korrodál, a beton porlad. Az épületeket előbb-utóbb statikusnak szükséges látni, idejében intézkedni. Időt kitoló megoldások lehetségesek, de tíz-húsz éven belül ezeket a tömböket generál felújítani szükséges, vagy el kell rendelni a lebontását. Az ezerháromszáz lakásban élők lakhatása megint komoly feladatot ró a városi önkormányzatra.
A Fényesudvar különben köszöni szépen, jól van. Látogatásomkor sokkal rosszabbra számítottam. A korrodálás és a beton porladása több helyen tapasztalható. Vannak lépcsőházak, melyek vizeletszagúak. A liftek némelyike is negyvenéves, életveszélyes, de a lakótelep – a körülményekhez képest elvan. A lakók igyekeznek elviselhetővé tenni környezetüket. A lépcsőházak előtt virágokat ültettek. A közhasznú munkások nap, nap után szedik a szemetet. A parkok füve is lenyírt, így tűrhető állapotokat találtam ezen a vidéken.
A lakótelep megkerülhetetlen központja a piac. Élelmiszer boltok, olcsó áruk és írószerek üzlete, posta és totózó áll a helyiek rendelkezésére. Egy bankfiók telepítése azért nem ártana. A piacon árult zöldségek, gyümölcsök árai magasabbak, mint a városi piacon árultaké. Aki feketén akar cigarettához jutni, könnyen megteheti, mert munkaidőben többen állnak rendelkezésére. Nem értem, a NAV, vagy a közterület-felügyelet munkatársai miért nem fülelik le a jól ismert személyeket.
A lakótelep mögötti kiserdő rendezett, tiszta. Ez nagy szó, mert hosszú időn keresztül a környékbeliek szemétlerakó helye volt. A hajléktalanok a mai napig jelen vannak, de nem az erdőben, hanem a fákat, a nyíregyházi vasúttól elválasztó betonkerítés vasút felőli oldalán vernek tanyát. Iványi Lászlóné házmester szerint egy kultúrált hajléktalan is rendszeres lakója a vasútmentének. Kukázáskor könyveket, újságokat gyűjt, amelyeket az utolsó betűig elolvas. Egy intelligens szabad ég alatt élőről van szó, akinek előéletéről semmit sem tudni.
A Fényesudvarban ma még minden békés, rendezett, de az épületek lassan elérik a biztonságos lakhatásuk végső határát. Idejében kellene megfelelő megoldásról intézkedni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás