Gyakran mondjuk: szegény pedagógusok. Két értelemben is. Fizetésük és sorsuk okán.
Gárdonyi Géza: A lámpás c. kisregényének főszereplője, Kovács Ágoston néptanító (amúgy az író) pedagógusi ars poeticája a következő volt. Így kezdődik az alkotás: „A lámpás én vagyok. Világítok a sötétben. Utat mutatok…” Akkortájt tisztelték becsülték a tanítót. Aztán megkezdődött a süllyedés. Az okítók a nemzet napszámosai, majd rabszolgái lettek, jelenleg pedig számkivetettjei. Az ember azt gondolná, ennél nincs lejjebb. Sajnos van.
A regnáló hatalom ontja az oktatással kapcsolatos ötleteket. Egyik sem szívderítő. A tanár feladata a sokoldalúan művelt emberfő nevelése. Történik ez rengeteg ismeretnyújtással, igényébresztéssel, motiválással. A legújabb elgondolások szerint e nemes cél kerül veszélybe. A pedagógusképzés anyagának csökkentése, a szándék, miszerint egy oktatónak elég annyit tudni, mint a középszintű érettségi anyaga, már értetlenségre ad okot. Másik elképzelés szerint a szakképzés keretei között kellene a jövő nevelőit képezni. Ez semmi más, mint az oktatók, s rajtuk keresztül a diákjaik lebutítása. Tudatlan, könnyen manipulálható tömeg nevelése. Ráadásul a kormány nem bízik pedagógusaiban. Indentitástudatukat, hazafiságukat nem tartják eléggé erősnek, így a pályakezdőknek agymosó fejtágításokat szerveznek, melyeken ajánlatos reszt venni.
A honi oktatással nem csak ez a baj. Az, hogy egyáltalán működik, a benne dolgozók szakmaszeretetének, hivatástudatának köszönhető. Áldozatos munkájukat az állam nem nagyon ismeri el. Oktató-nevelők ellen hangolja a közvéleményt, erkölcsi és főleg anyagi megbecsülésük pedig elszomorító. Az iskolakezdés alkalmából a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) felmérést végzett a közoktatásban dolgozók körében. 2525 pedagógust kérdeztek meg. A felmérés sajnos azt bizonyította, ami eddig is nyilvánvaló volt. Az oktatásban dolgozók jelentős része küzd anyagi nehézségekkel, általánosságban elégedetlenek a fizetésükkel. A magyar pályakezdők bruttó fizetése évi 7193 és 7488 euró (nettóban 4850) között mozog. A járulékterhek miatt jelentős a levonás. Ezzel szemben egy skót pedagógus 32195, egy svájci pedig 90525 eurót keres (a PDSZ felmérés adatai). A tanártársadalom nagy része a mélyszegénység peremén egyensúlyozik.
A felsőoktatásban dolgozók bére sem rózsásabb. A fizetéseket tekintve az EU-ban, Bulgáriával „vállvetve” utolsók vagyunk. Egyetemek alapítványokba történő kiszervezése újabb aggályokat vet fel. A politika behatol az előadókba. Várhatóan nem a szakmaiság, hanem a rendszerhez való alkalmazkodás szabja majd meg a jövő oktatói gárdájának összetételét. Az intézményvezetői megbízatások kritériuma is egyre inkább a rendszerhűség lesz.
Ki fog itt tanítani? A közoktatásban tanárhiány van. A politikai elkötelezettség miatt értékes, szakmájukat magas szinten művelő oktatókat mellőznek. Egyenes következménye az esélyegyenlőség sérülése. Tanárhiány és politikai irányultság miatt sok diák elesik a minőségi oktatás lehetőségétől. A vidék, s főleg az országperifériák eddig is komoly hátrányt szenvedtek, s a jövő elképzeléseit ismerve, ez csak mélyülni fog.
A megoldások kézenfekvőek lennének. Vissza kell adni az iskolák autonómiáját. Az oktatás szabadságát. Rendezni kell a pedagógusbéreket. A magasszintű pedagógusképzés erősítése szükséges. Az oktatás továbbra is legyen állami feladat, ne bújjon ki e kötelezettség alól!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás