Hat éve, április 5-én halt meg a tehetséges költő, Rusz Sándor. Gyermekkorától érdekelte a költészet, első verseit 1988-ban írta, de komolyabban 1996-tól foglalkozott vele.
Ady Endrét, József Attilát és Tóth Bálintot, majd Martin Heideggert Hans-Georg Gadamert és a hermeneutikát tekintette példaértékűnek.
2000-2001-ig írt szabadverseket. Mészöly Dezső tanácsára kezdett kötöttebb formákra váltani – aki szerint művészileg már teljesen kiteljesedett. Következő korszakára Térey János, Szabó Pál és saját kezelőorvosa, Julesz János hatottak. Sajnos korai, embólia okozta halála miatt a költő kevésbé ismert és számos verse kiadatlanul maradt.
Édesapja ideggyógyászként dolgozott a debreceni klinikán, illetve egyetemi docens is volt. A család 1980-ban Szegedre költözött. 2004-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett történelem és komparatisztika szakon. Ez évtől a Szegedtől Szegedig antológia egyik alkotója, ahol a Három koncert című verssel debütált. 2005 óta Sarkady Sándor támogatásával a Soproni Füzetek antológiában is jelentek meg versei. 2006-ban személyes barátja Szabó Pál - akkori írótársasági titkár - ajánlására lett tagja a Szegedi Írók Társaságának. 2007-ben a Szép írások antológiában a „Falstaff utolsó éjszakája” és a „Stabat mater” jelent meg, majd „Emberré válni” szonettje a Napút májusi számában publikálódott. Ez évtől indították útjára és tartották Szabó Pállal a Szegedi Szilánkok nevű irodalmi felolvasóestek összejöveteleit, ahol művészeti és szabadegyetemi jellegben interjúk, beszámolók hangzottak el, és fiatal operaénekesek, zenészek bemutatkozására is lehetőség nyílt. A Spanyolnátha 2009-es szegedi fesztiválján „A máshol árnyai”-val lépett fel.
N.N.
Emberré válni
A személyes isteni mindig személytelen.
A fény elvakít. Koponyatörés. A dolgát
teszi csak. Angyalok nyelvén is igénytelen
a szózat: mintha lenne bármi odaát.
Hinni, és hit által üdvözülni – a hit
dolga csupán. Dogma: mankó – meg-
feszíti az elmét. Mintha lenne itt
bármi érdekes. Mondd, mi a lényeg?
Ha emberré teszem Istent, üdvözülök?
Inkább magam birkózom az angyal-
lal, és egyszer talán még istenülök
is – egótlan: küzdök a pillanattal.
A személyes isteni mindig személytelen.
A lényeg mosdatlan. Nyelvem idénytelen.
(Debrecen, 1972. február 2. – Szeged, 2010. április 5.)
Új hozzászólás