Kontraszt vagy mégsem? Az olvasó az írás végére eldönti. A bizonytalanság oka a költekezések közötti irtóztató különbség, miközben mindkét résztvevő ugyanattól kapja apanázsát: az államtól. Az egyik megdolgozott érte, a másik meg főfoglalkozásban nemzi a gyerekeket. Az élet szervezte a találkozást.
A hipermarketben hosszasan lehet bolyongani anélkül, hogy ugyanazokkal az emberekkel találkoznánk. Ez alkalommal a sors másként rendezte az életet, és számtalanszor kereszteztette utamat egy idős nénivel, akiről a történet főleg szól.
Az ősz hajú, tipegő hölgy már távol a munkaképes kortól, homlokát ráncolva nézelődött egyik árugondolától a másikig. Szemüvegét feltéve az árcédulákat vizslatta. Gyakran csóválta fejét, néha lemondóan legyintve állt odébb. A hentespultnál előttem várt sorára. Fél kiló füstölt szalonnát kért. Az unott arccal kiszolgáló fiatal lánynak minden kérés nélkül, mentegetőzve indokolt:
- Tudod, kislányom, nekem ez elég egy hónapra. Annyit eszem csak, mint egy veréb.
Aztán, minden bizonnyal a „dőzsölés kedvéért”, még tíz deka baromfi párizsi került a bevásárló kosár aljára. A tejtermékek között sokáig kutatva emelt le a polcról egy doboz kockasajtot (ára 167 forint), majd hosszasan nézegette a leértékelt élelmiszerek kínálatát, de türtőztette magát. Még így is drágállotta. Kevéske vásárolni valójával beállt az egyik kassza előtti kígyózó sorba. Amikor ő következett, a pénztárosnő kifakadt:
- Ilyen kevés cuccal, miért ideáll sorba? Ott vannak az önkiszolgáló kasszák.
A néni dünnyögött valamit. A hozzá hasonló idős emberek nem ismerik a modern technikát, így megszégyenülten, földre szegezett szemmel pakolta a szalagra kevés élelmiszerét. Ezer forintot épphogy meghaladó összeget fizetett. Papír ötszázasa még akadt, de bugyellárisából a többit hosszasan kaparta össze. Tízesek, húszasok csörögték a fennmaradó részt.
A néni után népes romacsalád következett. Két bevásárlókocsijuk tornyozva tömve. Több kiló hús, három rúd téliszalámi, három zsugor kóla, chipshegyek, bor, sör, pálinka. Úgy tűnt, a klán egyetlen tagja sem fogja meg a lapátnyelet naponta, ellenben a hatodik gyereknél tartanak, a hetedik pedig az asszony méhében készülődik boldog jövőre. A postás nemrég hozhatta a családi pótlékot…, de az is lehet, hogy a türelmetlen asszony reggel nyolckor, a posta nyitásakor több társával együtt az ajtóban várta a kilépő kézbesítőt. És addig nem engedték tovább, míg a járandóságot le nem számolta. Utána irány a jólét...
Fizetéskor hat tízezrest nyomtak a pénztárosnő kezébe.
Az idős néni keze kérgesnek látszott. Évekkel nyugdíjba vonulása után is dolgos életének maradandó nyoma lehetett.
A roma férfi nyakában vastag aranylánc lógott, finom kezének három ujján is pecsétgyűrű csillogott. Az asszonyén ugyanúgy.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás