A Magas-Tátrában járók gyakran találkoznak hatalmas hátizsákokban ellátmány cipelőkkel, akiket közkeletűen serpáknak neveznek.
A köztudat a serpákat hegyi vezetőnek, teherhordónak ismeri, pedig valójában a Himalája északkeleti részén élő népcsoport. Közülük legismertebb Tenzing Norgay, aki az új-zélandi Edmund Hillaryval 1953-ban először mászta meg Földünk legmagasabb csúcsát, a 8848 méter magas, ahogy a helyiek nevezik, Csomolungmát. Az európaiak inkább Mount Everest néven ismerik. A himalájai expedíciók kihagyhatatlan segítői. Úttalan-utakon hatalmas súlyokkal hátukon biztosítják a hegymászás logisztikai feladatait. Egyben helyismerettel rendelkezőként csúcstámadások nélkülözhetetlen részesei.
Amikor egy túrázó társasággal Ótátrafüredről először jutottam el a Tarajka-vízesésig, több málhát cipelő fiatallal és idősebbel találkoztam. Üdítőket, kenyeret és más élelmiszereket cipeltek, de gázpalackokat, ágyneműt és sok minden más is bővítette szállításlistájukat. Hátukon akár 50-70 kilónyi ellátmányt is hordoztak. A rakományt egy erre a célra kialakított fakereten vitték. Az ideális súlypont elérése céljából toronymagasra építették az árut, aztán hegynek felfelé menet a serpa hegy irányába dőlt, hogy megtartsa magát. Visszafelé gyakran üresen meg szinte futottak.
Ótátrafüred és Tarajka környékén, a Kis- és Nagy-Tarpataki-völgyben négy ilyen turistaházat látnak el (a hegységben még további kettőt): a Zamkovszky menedékház 1475 méteren található, a Hosszú-tavi menedékház 1960 méteren, a Téry menedékház 2015 méteren, a Hunfalvy-völgyi menedékház 2250 méteren. Ezek járművekkel nem érhetők el. Mivelhogy a házak a Tátrai Nemzeti Park területén találhatók, nem is engednék be azokat.
A serpák többségének ez élethivatás. Azt teszik, amit szeretnek: hegyet mászni, szabadnak lenni. Egészségesen élni és pénzt is keresnek. Azt tartják: a teher gyógyítja a testet és a lelket. Valóban így lehet, hiszen számtalan 70, sőt 80 éves serpa a mai napig aktív.
De nem csak cipekednek, hanem minden időjárási körülmények között naprakész információkkal rendelkeznek a völgyekről, az általuk használt utakról, hiszen ismerik ezeket a helyeket, mint a tenyerüket. A menedékházakban aztán ki is szolgálnak, összegyűjtik a maradékot és a hulladékot. Ők az elsők, ha menteni kell valakit. Nagyon fontos emberei a Tátrának.
A hegységben a teherhordók a 19. századtól vannak jelen. A Tátra iránti megnövekedett érdeklődés a magyarázata. Az odaérkezők velük vitették csomagjaikat, de szállították az épülő turista- és menedékházakhoz az építőanyagokat is. Átadásuktól kezdve ők szállítják fel ezeknek a helyeknek az ellátmányát.
A serpák napi munkáját kellően jó kondícióban lévő, kedvet érző vállalkozók is kipróbálhatják. A Poprádi-tónál van egy kis lerakat (magam is láttam tavaly júliusban), ahonnan az odakészített árut a fakerettel fel lehet vinni a Rysy (a Lengyel-Tára és egyben az ország legmagasabb pontja, 2499 m) alatti menedékházig, ahol a teljesítményt ajándék itallal köszönik meg. Akadnak tettre kész turisták, akik azonban nagyon megküzdenek a súllyal. Általában ketten-hárman fognak össze, és úgy juttatják el a szállítmányt. Nem is annyira a jutalomért vállalják, inkább maguk teljesítőképességéről, kitartásukról kívánnak meggyőződni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás