Igazán nem akarok vészmadárként feltűnni, de jelen pillanatban úgy áll a dolog, a Lokinak a legnagyobb esélye arra, hogy ősztől az NB II-ben kápráztassa el szimpatizánsait.
Sokszor leírtam ezeken a hasábokon, nem biztos, hogy csak a labdarúgókon kell elverni a port. Most már látszik, ők ennyit tudnak. És ezt nem a szombati, méretes zakó, a Honvéd elleni 2 : 5 mondatja velem.
Megint egész héten ment a duma, hogy tudjuk, mi a dolgunk. Meg: nincs más lehetőség, a Kispest ellen nyerni kell. Aztán: a szurkolókat ki kell szolgálnunk.
Láttuk. Semmi nem jött be. A mieink olyan tudattalan, kába állapotban voltak kilencven percen át, mint akik éppen a meccs délutánján vettek kannabiszt egy holland sráctól a víztorony környékén. A Storck által kiszemelt két válogatott - Osváth és Holman - nyomozták a labdát. Szimatoltak a bőr után, mint rendőrkutya a főtörzs mellett a klinika bejáratánál. És akkor még nem szóltam a kihagyott tizenegyesről, Handzic fetrengéseiről, Szatmári sikertelen fejpárbajairól. És ami az egészben a legelszomorítóbb: taktikai nulla volt a gárda. És miért? Mert a két tréner között győzött a szakmai intelligencia, a tudás, a megalapozottság, az önbizalom és a focihoz mutatott alázat a talján Rossi javára.
Itt az ideje, hogy bezárkózzanak egy üres szobába mindazok, akik kitalálták ide Pontest és segítőit, akik meglátták a zsenit a balkáni légióban, akik milliókat dobnak ki havonta az ablakon nem a saját zsebükből, mert olyan srácok kergetik egymást a gyepen, hogy eláll a lélegzetünk.
Nem, nem tévedek, amikor az egymás kergetését feszegetem. A Honvéd ellen az első félidő végén a kapus Danilovics és Ferenczi János ugrottak egymás torkának. Nem tudom, milyen nyelven folyt közöttük a kommunikáció, de az Anthony Hopkins maszkját idéző szerb cerberus majdnem lefejelte a mi Janikánkat. Kapott is egy sárgát a bírótól, aki nem átallotta ilyetén módon megszegni az egymás belügyeibe való be nem avatkozás szabályait. A második félidőre már ki sem jött Danilovics, helyette Verpecz őrizte a piros-fehér hálót. Baj van tehát öltözőn belül és kívül is. Aki ezt nem látja - mert hónapok óta nem látja -, annak is jobb lenne elmagyarázni: hét bajnoki cím után a csúcson kellett volna abbahagyni.
A jövő keserűbb, mint gondolnánk. Az utolsó forduló előtt három csapatot fenyeget a kiesés réme a már búcsúzott Gyirmót mellett. Az MTK Pakson játszik. A tolnaiaknak már mindegy, hogy ötödikek, vagy hetedikek lesznek, a motivációjuk - megkockáztatom - nem lesz száz százalék. A DVSC idegenben - Mezőkövesden - próbálkozhat a Diósgyőr ellen, akiknek szintén kell a három pont. Most nem fogadnék arra, hogy nem mi húzzuk a rövidebbet.
Pontes azt mondta a meccs utáni sajtótájékoztatón, hogy futottunk az eredmény után szombaton. Nem tudom kire gondolt, mert sem Holman, sem Tőszér, sem a többi derék fiú meze nem csurgott az izzadtságtól. Csak szárazon büdös maradt.
Ezért kell alaposan kiszellőztetni!
W. Gy.
Új hozzászólás