Immár öt esztendeje, hogy először elhangzott a híres mondat: „vaaan jó válasz!”. A Kvízözön csapata, a cívisvárosban közismert apa-fia páros kvízműsorai hetente százakat vonzanak, hogy együtt, csapatokban mérjék össze tudásukat, műveltségüket.
Korábban interjúban, illetve tudósításban mutattuk be Boruzs Jánost, azaz Janót és a fiát, Marcellt, azaz Marcit, akik hetente több alkalommal látják vendégül maguk által készített, egyedülálló minőségű és stílusú kvízvetélkedőiken a tisztelt intellektuális közönséget. Jelen jegyzet pedig szóljon arról, hogy mit is jelent Debrecennek a Kvízözön rendszeres produkciója. Öt éve tehát, hogy először találkozhattunk azokkal a kérdésekkel, amelyek immár a cívis közösségi élet elválaszthatatlan részeivé váltak. Kedden este történelmi pillanathoz érkeztek a mindig vidám Janóék, hiszen csaknem százharminc vendég előtt megtartották jubileumi, ötéves vetélkedőjüket. A világtörténelem valamennyi tudományterületéről származó ismeretanyagot „kérik számon” rajtunk a sporttól egészen a természettudományokig. A belváros számos bárjában, kocsmájában megfordult már a népes kvízpublikum. A Roncsbártól, egészen a Korzóig, az LvL Upon át, egészen odáig szólt már szinte mindenhol a kvíz, hogy napjainkban heti két alkalommal, az Árkádban és a Sheldon’s-ban válaszolhatunk a válogatottan agytornász feladványokra. Ezeken az alkalmakon nem csupán baráti közegben versenyeznek a vetélkedők, de a közösségi élet utánozhatatlan színterévé is vált a Kvízözön. A test számára kikapcsolódásként zajlanak a kvízestek, hiszen kötetlenül kortyolgathatjuk italunkat, beszélgethetünk a csapattársakkal, ellenfelekkel, a játék fordulói közti szünetben pedig a kvízen túli ismeretanyag megszerzésére is van lehetőség a szervező kvízmesterek felülmúlhatatlan műveltsége és tájékozottsága jóvoltából.
A kocsmakvíz debreceni elterjedése pedig a mentális egészség karbantartása szempontjából is kimondottan hasznos. Bár a három órán át tartó folyamatos gondolkodás alapvetően fárasztóan hangozhat, másképp nem lehet az egész Kvízözönt megélni, mint hasznos és tudásgyarapító szórakozás. Mindez pedig az agy tudásbeli és tanulási funkciói hosszútávú fenntartása szempontjából alighanem elengedhetetlen. Érdemes tehát ellátogatni egy-egy vetélkedőre, hiszen mindig várják az új résztvevőket a kvízmesterek, akik egyébként maguk sem zárják el magukat az esteken a közösségi élettől, együtt fogyasztanak, beszélgetnek közönségükkel, így válhatott a Kvízözön öt év alatt családdá. Biztatásul pedig álljon itt egy olyan idézet, amely a kvízestek mottójává vált az esztendők alatt: „Kétféle kvízkérdés létezik: az egyik, amelyre tudom a választ, a másik pedig, amelyből tanulok.”
Barna Marci
Új hozzászólás