Ha azt mondom Zamárdi, akkor szinte kivétel nélkül mindenkinek a Balaton Sound elnevezésű, könnyűzenei fesztivál jut az eszébe, ami kétségkívül eléggé nagy hírnevet szerzett magának az utóbbi években.
Idén például olyan hangos volt a két év kihagyás után újfent megrendezett esemény, hogy a tihanyi obszervatóriumban földrengésszerű kilengéseket jeleztek a műszerek. Ez azért nem kis teljesítmény. Ettől függetlenül viszont van élet a bulikon kívül itt is, csak meg kell tapasztalni és eljönni ide egy pár napra. Előre bocsájtom, ez az őszi cikk egyfajta visszaemlékezés és élménybeszámoló egy jól sikerült nyári kirándulásról.
Zamárdi, ahogy hirdetik a várost: a Balaton szíve, hiszen az egyik legnépszerűbbnek számító helyszíntől, Siófoktól alig pár kilométerre van, így aki nem szeretne benne lenni az éjszakai élet sűrűjében, de könnyen el szeretne jutni a déli parton bárhova, annak ideális úti cél lehet az alig háromezer lelket számláló város. Ráadásul közel van Szántódhoz, ahonnan komppal át lehet menni az északi parton fekvő Tihanyba, minimum a festői szépségű kilátásért, a visszhangért vagy a levendulamezőkért cserébe. Apropó kilátás: Zamárdiban található egy szív alakú, homokkőből készült emlékmű, a Balaton szíve, amelyen ha átnézünk, rá lehet látni az apátságra. Pechünkre ott jártunkkor sötét volt, így nem tudtuk ellenőrizni az állítás igazát.
További látnivalóként érdemes felkeresni a Kőhegyi kilátót, amely ugyan egy kis túrába kerül, de nem kibírhatatlan, mivel a Kőhegy tetején elhelyezkedő kilátóból páratlan vizuális élményben lehet részünk. Láthatjuk a már említett tihanyi apátságot és Badacsony hegyvonulatait, de egészen az északi parton elhelyezkedő Balatonakalit is szemügyre vehetjük, persze madártávlatból.
Miután kigyönyörködtük magunkat táj szépségében, könnyen útba ejthető a Szamárkő is, amely képződményhez több legenda is kapcsolódik. Ott jártunkkor a házigazdánk azt mondta, hogy az a hír járja: aki ráül, annak szerencséje lesz. Az internetes oldalakat böngészve találtam olyan magyarázatot is, amely szerint az elnevezése a bibliai időkig visszavezethető, miszerint a gyermek Jézus Szűz Máriával és Szent Józseffel szamárháton arra ment, és a szamár odakapott a szikla oldalán kinőtt fűcsomóhoz, ezért lett a neve Szamárkő. 
A kisebb kövön látható két nyom pedig Jézus és a szamár patájának lábnyoma. Más legendák pedig arról szólnak, hogy a követ a tihanyi tűzhányó vetette mostani helyére. Ősi áldozati helynek is mondják. Évezredekkel ezelőtt ugyanis egy ismeretlen nép „termékenység-varázslatot” és áldozatot mutatott be a kő körül bizonyos szertartások között, annak érdekében, hogy bő termésük és sok állatuk legyen.
Mivel a vasútállomás körülbelül tíz percre volt a szállásunktól, így nem volt kérdés, hogy a spórolás okán vonattal mentünk át az alig harminc kilométerre lévő Balatonboglárra, ahol a környék egyik legimpozánsabb látnivalóját, a Gömbkilátót vettük szemügyre némi séta és megannyi lépcső megmászása után. Kívülről egyébként sokkal többet ígért, mint amit tapasztaltunk a belsejébe lépve. 
Négyszázötven forint leszurkolása után kereken tíz percig lehetett gyönyörködni a kilátásban, de sajnálatos módon a viharos szél és a zsúfoltság miatt a fényképek és a szelfik nem igazán tudták visszaadni azt a páratlan szépségű panorámát. Ezért aztán kénytelenek voltunk mindezt az emlékezetünkben elraktározni, miként azt a „műremeket”, amelyet valami elvetemült a meredek hegyoldalba álmodott meg. Ez történetesen egy játszótéri csúszda volt, ami igencsak veszélyes lehet, mert ha nem tud idejében megállni a használója, könnyedén átugorhat a szomszédba vagy minimum nekimegy a kerítésnek. Eléggé balesetveszélyes, annyi biztos.
Ezen kívül lett volna még több megismerendő látványosság, de a nem egészen négy nap alatt ennyire futotta. Leginkább a szabadstrandokat igyekeztünk kipróbálni a lehető legtöbbször, hiszen szó szerint klasszikus fürdőzésre alkalmas időt fogtunk ki a nyaralásra. Egy kivétel akadt azért, amikor a balatonboglári Platán strandon jártunk, mondhatni, eléggé háborgott a magyar tenger, így felár nélkül lehetett kipróbálni egy igazi „hullámmedencét”, amiért más helyeken és fürdőkomplexumokban borsos árat kell fizetni.
Egy határozottan kijelenthető, biztos, hogy visszatérünk Zamárdiba, ugyanis egyrészt nem fedeztük fel még a környéket teljesen, másrészt megtapasztaltuk, hogy Zamárdi és környéke nem csak a bulik miatt lehet érdekes.
Faragó László
Új hozzászólás