Befejeződött a 2022-es Debreceni Virágkarnevál. A fiesztát felváltják az ünnep utózöngéi, a csend, a megmaradt élmények emléke. Miért is különleges ez a nap a cívisváros számára?
Amikor augusztus 20-án Debrecen belvárosában kilépek az utcára, csendet hallok. Nem járnak autók tömegei, csak néha-néha zúg el egy-egy jármű. Ebben az ünnepélyes és euforikus csendben mégis felharsan időnként néhány zajcsepp, ha a szél erre fújja. Hallom, ahogy valahol dobolnak, zenélnek, valaki mikrofonba beszél. Hangolnak a Virágkarneválra. Idén is átélhettem ezt a pótolhatatlan élményt, ez a felvonulás egy kicsit mégis más volt. Jóval rövidebb és kissé kellemetlenül gyorsan elillanó az eddigiekhez képest.
A tizenhárom impozáns virágkompozíció szokásosan felvonultatta a Szent Koronát, megelevenítette a honvédség „harci állatait”, végiggurult a városon a Mézga család, de János vitéz díjnyertes megjelenése is elkápráztatta a közönséget. Ezeket a virágcsodákat fergeteges táncbemutatók kísérték, amelyeket debreceni, magyar, határon túli magyar, vagy épp messzi, egzotikus vidékről érkezett táncosok koreográfiáiban láthattunk. Ám ez nem tartott soká. Az egy röpke hét végét jelentő Államalapítás ünnepi karnevál most csupán délelőtt-délután zajlott. Este a virágkocsik már csak álltak, miután befejeződött szemléjük a Nagyerdei Stadionnál. Igaz, a tánccsoportok szerte a városban karneváli hangulatot teremtettek, ám ezek a lokális fieszták már nem a felvonulás, sokkal inkább a hangulat részei voltak. Nem csupán saját vélemény ez. Táncosok, kísérőzenekari tagok szerint az esti felvonulás, vagy épp a show hiányzik. A stadionhoz érve, a délelőtti menet végén a tanulttól eltérő koreográfiákba fogtak, hogy ne kelljen érezniük a fieszta végét. No, persze mindez nem negatívum, hiszen a szokásos karneváli életérzés természetesen nem maradt el, pláne úgy nem, hogy szinte kivétel nélkül mindenki élvezte.
A város népessége ilyenkor nagyjából megduplázódik. Ez kétségtelenül érezhető volt, hiszen már késő délután tízezrek lepték el a Kossuth teret és környékét. Tömegek tapsoltak a Fórumnál fellépő kozák táncosoknak, ugyancsak sűrű csoportokban nézték végig a Dósa nádor téren a Feeling káprázatos bemutatóját, de már jóval a kezdés előtt hömpölygött a tömeg a Kossuth téri színpad előtt, várva az István, a király első dallamait. Mindez elengedhetetlen ahhoz, hogy bennünk, debreceniekben egész nap meglegyen a klasszikus Virágkarnevál-feeling.
Apropó, feeling. Augusztus 20-a mára már amolyan márkanevekkel is egybeforrt. Nem cégekre gondolok, sokkal inkább olyan fellépőkre, akik nélkül egyszerűen elképzelhetetlen lenne, hogy ez az ünnep igazán debreceni legyen. Olyan ikonikus szereplőkről van szó, mint például a Feeling Táncstúdió, az olasz zászlóforgatók vagy épp a biciklis postások. Tőlük is válik igazán egyedülállóvá és kultikussá ez a parádé. Most pedig vége. A virágkocsik egy része – amely nem utazott testvérvárosunkba, Nagyváradra – még a Piac utcán várja, hogy megcsodálják, a Nagyerdőn néhány napig zajlik még a karneváli hét egyik-másik kísérőprogramja, aztán befejeződik és egy esztendő múlva visszatér az izgatott, régóta várt karneváli hangulat. Túlságosan kellemes élmény és túlságosan rövid a Virágkarnevál…
Barna Marci
Új hozzászólás