Hitler hatalomra jutása és befolyásának erősödése, a magyar állam egyre erősebb gazdasági, katonai és politikai függése a III. Birodalomtól, a magyar vezetést zsidótörvények megalkotására kényszerítette.
A II. világháború előtt és alatt hozott rendelkezések, a német gyakorlathoz képest enyhének nevezhetők. A zsidóságot érintő legsúlyosabb döntéseket Magyarország 1944. március 19-ei német megszállása után léptettek érvénybe.
A zsidótörvények a zsidóság állampolgári jogait korlátozó, őket előbb vallási, majd faji alapokon elkülönítő intézkedések.
1938–1944 között 21 zsidótörvény született. Az 1920-ban megszavazott numerus clausus törvénnyel együtt a Horthy-korszakban huszonkét zsidó tárgyú törvény lépett életbe. A törvények kiegészítéseként 1944. március 19-ig összesen 267 zsidórendeletet hoztak, amelyekben a cigányokat is említik. A közzétett határozatokon kívüli bizalmas rendeletek sorát körülbelül háromszázra becsülik.
A magyarországi zsidótörvényeket és a hozzájuk kapcsolódó rendeletek három csoportba oszthatók:
1. Gazdasági törvények és rendeletek
2. Állampolgári jogokat korlátozó törvények és rendeletek
3. Fajvédelmi törvény*
Az első két csoportba sorolt intézkedések ugyan korlátozták az érintettek lehetőségeit, de létbiztonságban élhettek. A német megszállás utáni rendeletek azonban életellenesek, melyeket az áprilisban kezdődő deportálások igazoltak.
A rendelkezések magyar börtönök zsidó fogvatartottjaira ugyanúgy érvényesek voltak. Speciális helyzetük okán azonban a viszonyokhoz alkalmazható kiegészítéseket tettek. Az 1944. április 4-én kelt 1240/1944.M.E. rendelet, mely minden hat év feletti zsidó számára kötelezővé tette a sárga csillag viselését, a m. kir. Igazságügyminiszter 25.404/1944.I.M.VI. kiegészítésében elrendelte, hogy minden zsidó letartóztatott minden egyes esetben, amikor az intézetet tárgyalás, munkáltatás, szállítás, stb. okán elhagyja, köteles a sárga csillagot viselni. A megkülönböztető jelhez szükséges textilanyagot a fogoly letéti pénzéből kell biztosítani. Ha nincs pénze, akkor házi hulladékanyagból varrják meg. A csillag viselését az 1944. június 1-én hozott 39.051/1944.I.M.VI. számú módosítása szerint a zsidó letartóztatottak a börtönben, zárkán kívül is kötelesek viselni.
A miniszter helyett Ghyczy György által aláírt 24.000/1944.I.M.VI. számú intézkedés előírja, hogy zsidó vallású elítéltek ünnepeiken, az Istentisztelet előtt és után nem menthetők fel, különböző rituális ételekben nem részesülhetnek, részükre Szent István napján és a kormányzó születés- és névnapján élelmiszer csomag nem küldhető be.
Az 1944. május 3-án, Thury miniszteri osztályfőnök a miniszteri rendeletből 32.000/1944.I.M.VI. szám alatt közzétett kivonata szerint a fogdákban, fogházakban és büntetőintézetben letartóztatott zsidó fogvatartottakat a többiektől elkülönítve kell kezelni. Napi sétájukat is külön-külön kell végrehajtani.
Megint csak Thury miniszteri osztályfőnök rendeletkivonata jelent meg 1944. június 16-án 41.785/1944.I.M.VI. számmal jelölve. „Jelen rendeletem vételétől kezdve a sárga csillag megkülönböztető jelzés viseletére kötelezett zsidó letartóztatottak – tekintet nélkül arra, hogy az illető felnőtt, avagy fiatalkorú-e, polgári vagy katonai büntetőbíróság határozata folytán van-e fogva – mindazok a kedvezmények, amely valamely hatályban lévő rendelet vagy az u.n. fogház -, államfogház, dologház-, börtön és fegyházrendtartás alapján nyújtható, nem engedélyezhetők.”**
E néhány rendelet, intézkedés is jól érzékelteti a zsidóság, beleértve a börtönben letartóztatottakat is, teljes jogfosztásának folyamatát. További kutatás célja lehet a nyilas uralom alatti zsidóellenes rendeletek felkutatása, valamint annak kiderítése, hogy magyar intézetek zsidó rabjai közül történtek-e deportálások.
Somogyi Ferenc
*http://www.hdke.hu/files/csatolmanyok/09_KarsaiLaszlo_AMagyarorszagi_zsi...
** A szerző tulajdonában lévő eredeti dokumentumok
Új hozzászólás