Mi, magyarok, szeretjük szemléletesen kifejezni magunkat, s „drágakőnél gyönyörűbb”, jelentésárnyalásra különlegesen alkalmas, szóképekben kivételesen gazdag anyanyelvünk kínál is erre bőven eszközöket.
Irodalmunk java él ezzel a lehetőséggel, érzékletes, színes képek kincstára egy-egy kiváló írónk életműve. Gondoljunk mások között Vörösmarty Mihályra vagy Arany Jánosra, Jókai Mórra vagy Mikszáth Kálmánra, Szabó Dezsőre vagy Ady Endrére, Krúdy Gyulára vagy Kosztolányi Dezsőre, Németh Lászlóra vagy Márai Sándorra, Tamási Áronra vagy Szentkuthy Miklósra. És sorolhatnánk hosszan azokat az alkotókat, köztük versköltőket és prózaköltőket, akiknek írásai rendkívül láttató erejűek.
Nem mindenki tudja persze hozzájuk hasonló fantáziával és művészettel, pontossággal és világossággal használni nyelvünknek ezt a tulajdonságát. Sőt… Ahol sok a kép, össze is tud az kuszálódni… Aki nem megfelelően él nyelvünk említett erényével, annak beszéde, írása nyomán gyakran keletkezik képzavar. E mulatságos nyelvi katyvasz lényege, hogy a nyelvhasználó össze nem illő (összeegyeztethetetlen vagy ellentétes) képi jelentésű kifejezéseket fűz össze. A sajtó is sokszor követi el – akarva-akaratlan – ezt a stilisztikai botlást.
Nézzünk egy sor példát! Előbb néhány „gasztronómiai (ihletésű) képzavart”…
A hazai csapat „belekóstolhatott a Bajnokok Ligája légkörébe”. Pontosan: érzékelhette a légkörét.
„A női kézilabda-csapatnak kiénekelték a szájából a sajtot” – tűnt fel egy sport tárgyú írásban. Készül a róka és a holló meséjének modern átirata? – kérdezhetnénk. Tudniillik többszörös képzavar ez. A mese példázata alapján keletkezett szólás ezt jelenti: ’hízelgéssel eléri, hogy valaki valamely már megszerzett dolgot, előnyt elveszítsen’. Fejezzük ki magunkat inkább így (mert valószínűleg ezt akarta jelezni a szerző is): legyőzte őket egy másik csapat, ennek következtében lemaradtak a dobogóról (esetleg mert eltaktikázták magukat).
Labdarúgó-mérkőzés közvetítésében „nehezen emészthető talaj”-ról beszélt a tudósító. Még jó, hogy nem böfögtek meccs közben a focisták… Nyilván olyan sáros pályáról van szó, amelyen nehéz még megállni is, nemhogy cselezni, futni. „Zenéjük első hallásra könnyen emészthető” – minősít a sajtó. A másodikra már nem? – kérdezzük. A képzavaron kívül logikai hézag is ez: a beszélő elhagyta a módosító- és a kötőszót is. Világosan: Zenéjük már első hallásra is könnyen befogadható. Énekversenyről szóló írásban pedig „könnyebben emészthető dal”-ról olvastunk.
„Csiszolgatja az est ízét.” Szépítésül mondhatnánk szinesztéziának (különböző érzékterületekről származó képeket egy képbe tömörítő szóképnek) ezt a sajátos újságírói fordulatot, de inkább puszta képzavarnak tartjuk…
„A tőke- és jövedelemhiánynak isszák a levét.” Ez a tévében elhangzott mondat megtanít arra, hogy ma már annak is meg lehet inni a levét, aminek nincs is…
„Ha beleszeret egy egészséges diétába, a beteg kizárja az életéből az alapvető élelmiszereket” – írja a folyton „szerelmes” média. A diéta a „szerelem” tárgyaként (sok más példához hasonlóan) nemcsak henye szóhasználat, hanem képzavar is. Precízen: ha felismeri a fogyókúra egészségőrző hatását, a beteg kizárja az életéből az alapélelmiszereket (s nem az alapvető élelmiszereket!).
A „gasztronómiás” képzavarok után már csak az ördögök hiányoznak… Íme: „Akkor fogta meg a »nyomda ördöge«, amikor egyetemistaként díjazott dolgozatát közölték” – olvassuk egy portréban. Elkapta a grabancát, majd szolgálatába állította?… – kérdezzük meghökkenve. A nyomda ördögét tudniillik a bosszantó nyomdahibákért (pl. a mosolykeltő véletlen elírásokért) tesszük felelőssé... Itt pedig éppen ellenkező értelmű a közlés: örömös, lelkesítő életmozzanatra tekint vissza. A jelentéstaszítást elkerülve, szabatosan tehát: Akkor ragadta magával (ejtette bűvöletbe) a nyomda világa…
Képzavar képzavar hátán… S mennyi hasonló jellegű stílushiba következik még!
Arany Lajos
Új hozzászólás