Mint köztudott, a biciklizés jótékony hatással van az emberi szervezetre. Erősíti az izmokat, kalóriát éget, fejleszti a tüdőt és a szívet, de amiben a legjobb, a stressz levezetésben. Viszont van egy árnyoldala is: a nem mindig biztonságos közlekedés.
Sajnos egyre gyakoribb tapasztalatom, hogy ebben az országban nem tudunk kulturáltan viselkedni, sem az életben, sem a közlekedésben, pedig léteznek szabályok, amelyeket illene, vagy kötelezően be kellene tartani.
Reggelente, aki 7-8,30 között, azaz a reggeli csúcsban, illetve a 16-18 óra közötti, délutáni csúcsban indul munkába vagy haza, annak ezzel a jelenséggel nem mondok újat. Habár ezek a jelenségek, a délelőtti, illetve a kora délutáni órákban is gyakran előfordulnak. A következőkről van szó: a biciklis a gyalogos helyét használja a zebrán (igaz, van fordítva is), telefonál vagy zenét hallgat, egymás mellett mennek úgy, hogy a szembejövőt letaszítják az útról (mintha nem bírnák ki azt a kis időt, amíg nem beszélgetnek) és a figyelmetlenség. A ponttal még nem ért véget a felsorolás, aminek folytatását inkább rábízom az olvasóra.
Ezek a gondolatok azért is forrongnak bennem, mert két hete, az Egyetemre menet, és nem a legnagyobb csúcsban, egy korombeli úgy gondolta, hogy a zebrát kikerülve, oldalról kanyarodik fel a biciklisávba, mellesleg nagy tempóval megelőzve engem. A nagy sebesség hatására borulás és a sebességváltó tönkremenetele lett a vége a manővernek. Az esetet végiggondolva jutottam odáig, hogy megírjam a történteket, hátha valaki tanul belőle.
Ezek után én is csak arra akarok mindenkit buzdítani, hogy tekerjen felelősséggel!
Somogyi Eszter
Új hozzászólás