Az Európai Közösség állampolgárai számára, legalábbis, akik a schengeni övezeten belül élnek, természetes a határnélküliség. Egyik országból másikba utazva nem állítják meg vámosok, nem ellenőrzik okmányaikat, nem vizsgálják csomagjaikat. Kelet felé haladva azonban jelentősen változik a helyzet.
A minap Ungvárra tartottam. Kárpátalja legnépesebb városa a záhonyi határátkelőn közelíthető meg legegyenesebben (no meg az út minősége is ezt a megoldást indokolja. Próbálkoztam lónyai ás tiszabecsi átkeléssel is, de a szomszéd ország útjai borzalmasak, leginkább világháborús szőnyegbombázás utáni állapotokat idéznek. Nemrég Lónyától Ungvárig tartó 31 km-es utat közel kétórányi vánszorgással, harckocsi árok mélységű kátyúk kerülgetésével sikerült teljesíteni. Még örülhettem, hogy tengelytörés nélkül megúsztam). Záhony átmenő forgalma miatt azonban a hosszabb idejű várakozásra számíthattam. Negatív csúcsom 5 óra 32 perc, ennyi idő alatt jutottam át az egyik országból a másikba.
Ez alkalommal is félelmekkel telve álltam be a határállomáson sorakozó kocsik utolsójának. Most elviselhető hosszúságúnak tűnt. Útlevelem és kocsim ellenőrzésére éppen sor került volna, amikor egy pénzügyőr kísérte férfira figyeltem fel. Egyenesen felém tartottak. A férfi markában két doboz ukrán cigaretta lapult. Se, szó, se beszéd, a kezembe nyomta. Csak utána tette hozzá:
- Grátisz – s ezt többször megismételte.
Kérdőn néztem az egyenruhásra, ám ő csak röviden utasított:
- Vigyem vissza! – mármint Ukrajnába.
A parancs, az parancs, így az adományt a csomagtartóba dobtam. Feltételezhetően, a hazánkba belépni kívánó férfi a megengedettnél több füstölni valót hozott, de a pénzügyőr lefülelte. Ilyen kis tételért nem akart büntetni, ezért választotta a fentebbi megoldást, gondolom, nem először.
A záhonyi Tisza-hídon rengeteg a furgon. Tulajdonosai üzletelnek. Az olcsó ukrán cuccokat hozzák Magyarországra, de visszafelé sem üres a raktér. Míg a vámmentes shopban három euróért kapható egy liter vodka, a bizniszelés persze, hogy kifizetődő.
A hídon furcsaságokból is akad elég. Az Ukrajnából kilépő kocsik közül a hídon több is visszafordul. Szerintem ÁFA-t csalnak. Az árut az országból kiviszik-, majd újból beléptetik, aztán az egészet lepapírozzák.
Gyakran megtörténik, hogy furgonból kamionba pakolnak át több karton cigarettát. Az ukrán oldalon laza az ellenőrzés, könnyen átcsúszik néhány kartonnyi. A hídon átrakják. Egy akkora járműben kis mennyiség elrejtése gyerekjáték. A lényeg, hogy nem szabad túlzásokba esni. Ahogy mi mondjuk: sok kicsi, sokra megy.
Ungváron egy doboz szívni való 150-350 forint, amelyen a magyar feketepiacon dupla haszonnal adhatnak túl…, de másik átkelőnél, ahol gyalogosan is át lehet kelni a határon, sorba állnak az emberek. Mindenki viszi az engedélyezett két doboz cigarettát, 1 liternyi alkoholt. Őket a magyar oldalon várják, azonnal fizetnek, majd magyar árut kezükbe nyomva, küldik vissza. Az ukrán oldalon megint rengeteg a furgon, ahova aprónként kerül a cucc. Azon a határátkelőn nincs teherforgalom, így az áruk ki- és beléptetését így oldják meg. A végrehajtók munkanélküliek. Örülnek annak az egy-két ezer forintnak (100-200 hrivnyának), amit így keresnek.
Mások másképpen próbálkoznak. Az egyik határátkelő közelében élő, dolgozó ukrán pedagógus minden hétköznap kora hajnalban kel. Biciklijére pakolja az előző délután bevásároltakat és áthajt Magyarországra. Ott megvan a vevőköre, így szerzeményeit hamar elpasszolja. Mire az első órára becsöngetnek néhány ezer forinttal gazdagodva kezdi a tanítást. Muszáj a keresetkiegészítés, mert a pedagógusbérek a túloldalon eléggé siralmasak (30-40 ezer forintnak felel meg).
Egy hídbeli trükk nyitjára még nem jöttem rá. Ukrajnából kilépő férfiak és nők a híd közepe táján kiszállnak az őket szállító kocsikból és a Záhonyból érkezőkbe ülnek be (természetesen az egész megszervezett, időzített). Dehogy miért?
Jó üzlet a helyfoglalás. A hídon ácsorgó kocsisorban mindig akad egy-két olyan, akik fenntartanak egy-egy helyet a későbben érkezőknek, akikkel telefonon egyeztettek. Így azoknak nem kell órákat várakozniuk. A foglalásért fizetnek, általában 100 hrivnyát, 10 eurót. Az ezzel üzletelők szinte egész nap a hídon vannak, így komoly összegeket kereshetnek. Az ukrán határ előtti boltnál lebzselnek a szervezők, akikhez a sietők segítségért fordulnak. A szervezők jelzik a hídon tartózkodóknak a kocsi típusát, rendszámát, várható érkezését. A megrendelők a szervezőknek is fizetnek.
Ungvárról a záhonyi határra érve a pénzügyőr kiszállított a kocsikból. Egy asztalra pakoltatta csomagtartóm tartalmát. Tüzetesen vizsgálgatta. Akkor adta fel, amikor az egyik szatyorból egy kilónyi fehérbabot halászott ki. Gumikalapáccsal végigdöngette a kocsi oldalát. Minden ajtón behajolt, benézett az ülések alá, a kárpitot tapogatta. A pótkerék kopogtatása sem maradt el. Elmeséltem a két doboz ukrán cigaretta hozzám kerülésének történetét. Ezen jót nevetett, aztán pakolhattam is vissza.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás