A focista minden lelkesedés nélkül közölte: - Két gólt is rúgtam. Csak az a baj, hogy a saját kapuba.
Az emberfiának valami hasonló érzése van, amikor a kormány lózungjait tapasztalja. Állítanak valamit, amelyről hamar kiderül az ellenkezője is.
Pedig igyekeznek. Totális agymosás folyik. A rádióból, tévéből ömlik a dicsekvés, de ki is van plakátolva. Egy településen nem lehet úgy végigmenni, hogy ne szúrna szemet legalább egy „Magyarország erősödik” transzparens.
A dicsekvés visszájára fordulása az öngól. Kies hazánk lakóinak nagy része idegesen rándul, amikor társadalmi reklámként nyomják pártunk és kormányunk intézkedéseit. Mitől társadalmi reklám a politikai üzenet? Üzenete szerint hálát kellene adni, hozsannázni illene népünk bölcs vezéreinek a nép felemelkedését szolgáló, előremutató döntéseit. Az állampolgárok tudatának módosítására szánt közlések valójában a regnáló hatalom vezetőinek féltéglás melldöngetései. Ők úgy vélik, a plebsszel ritka jókat tettek.
A valóság sokkalta komorabb. A reklám szerint 25 százalékkal nőtt a szakmunkások minimálbére. Nem szól annak hozadékáról. Az emelésre a kormány nem ad pénzt, azt a gazdálkodó szervezeteknek muszáj kigazdálkodniuk. Megoldani csak az áremelések többletbevételéből lehetne, vagy kényszerű elbocsátások megtakarításaiból.
Növekedett az egészségügyben dolgozók juttatása. Közel nem annyival, amennyivel itthon lehetne tartani, sőt visszacsábítani a külföldön többszörösért dolgozó szakembereket, vonzóvá tenni az ágazatban a foglalatosságot.
A hírverés sarkalatos pontja a gyermek. Több százezer diák ingyen kapja a tankönyvet, térítés nélkül étkezhet. Az öntelt állítás hátterében a szegénység áll. Az ingyenességet rászorultság alapján állapítják meg. (Alsó tagozatban már mindenki ingyenesen kapja a tankönyveket – a szerk.) A meghatározó szempont a családok havi jövedelme, márpedig sokaknak kevés a fizetése (munkanélküliek, közfoglalkoztatottak, minimálbéresek, részfoglalkoztatottak). Ha a hírverés több százezer gyermekről tesz említést, akkor szüleikkel együtt a honi szegénységben élők száma meghaladja a másfél milliót. Nekik napi megélhetési gondjaik vannak, de a lakosság felének is akadályt okozna egy váratlan kiadás fedezése. Melldöngetés helyett a szegénység felszámolására kellene összpontosítani.
A hírverés nem említi a nyugdíjasokat. Másfél millióan mindössze százezer forint körüli havi állami apanázst kapnak. A kormány biztosítsa a nyugdíj reálértékének megtartását. Ez a „vakítás” is gyorsan cáfolható (így hazánkban a szegényekkel együtt már három millióan nyomorognak). Idén eredetileg 0, 9 százalékos emelést terveztek, amelyet az érdekeltek felzúdulásának csillapítására 1, 6-ra srófolták. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint tavaly a GDP 2 százalékkal emelkedett, tehát a nyugdíjasok már 0, 4 százalék mínuszban vannak. 2016-ban az árak 2, 3 százalékkal (KSH) növekedtek. Ez -0, 6 százalék. Az év elején a pékek áremelést jelentettek be, a sertéshús áfájának csökkentése óta eltelt időben többe kerülnek a termékek, mint előtte, a gazdálkodó szervek dolgozói bérnövelése megint drágítást hoz. A rezsicsökkentést nem érzi a lakosság… és még ki tudja, mit hoz az idei év? Akkor beszélhetünk reálérték tartásról? És ez még csak 2017-es számolgatás. Amióta az Orbán kormány irányítja az országot, a nyugdíjak minden évben néhány tizeddel kevesebbet értek. Mint tudjuk: sok kicsi, sokra megy.
Szintén a nyugdíjasok felháborodásának tompítására, karácsony előtt tízezer forintos Erzsébet utalvánnyal „szúrták ki” a szépkorúak „szemét”. Egész éves folyósítás esetén a „gesztust” az érdekeltek nem értékelték volna egy kis konc odalökéseként.
A kormányzati öngólok hosszasan sorolhatók. Az Orbán kabinet kimondottan rosszul kommunikál, állításaik könnyen cáfolhatók. A kinyilatkozások bőszítik a gondolkodni még képeseket, mert mindenkor érezni, hogy a hatalom hülyének nézi állampolgárait.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás