A következő eset közreadásával nem magamat kívánom fényezni. Más ugyanúgy megtette volna. Emberi kötelesség nemre és életkorra tekintet nélkül. Elmaradása azonban életekbe kerülhet, megbocsáthatatlan bűn.
Tollat forgatók és klaviatúrát hivatásból, kedvtelésből pötyögtetők gyakran mondogatják: a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte.
Nos, a minap lehajoltam, mert ott hevert. Az utóbbi napok istentelen hidege okán a lakosság figyelmét minden lehetséges módon felhívták, fokozottabban vigyázzanak magukra és embertársaikra. Ha szabadban fekvő, tehetetlen embert látnak, azonnal értesítsék az illetékeseket. A gyors intézkedés életeket menthet.
Este hat óra körül kocsimmal a Csapókertben, a Csáthy utcán haladtam. Házunk elé parkolás manőverei közben feleségem figyelmeztetett:
- Egy férfi fekszik a földön.
Nem láttam. Csak mikor kiszálltam, akkor vettem észre az árnyékban. Lábszárral az utcára kilógva, egy lámpaoszlop tövénél feküdt elterülve. Még jó, hogy nem hajtottam rajta keresztül.
Odamentem hozzá. Magánál volt. Bár bűzlött az alkoholtól, kérdéseimre értelmes válaszokat adott. A hazatámogatás feltett szándékával megpróbáltam felemelni, mert közben kiderült, az átellenben lakó ismerős fekszik a betonon, aki elég gyakran itta magát totálrészegre. Betegsége miatt mostanában egyenesebben járt, de most megint mélyebben nézett a pohár fenekére. Asztmás. A földön fekve szörnyen zihált. Szája széléből vér csorgott. Nem tudom, mióta feküdhetett ott, mert a nagy hidegben eléggé ritkán járnak arra. Utólag néztem meg a hőmérőt. – 12 fokot mutatott. Az ernyedt test nehéznek bizonyult. Próbálkozott a részeg is, ám lábai nem engedelmeskedtek, állandóan visszarogyott.
Egyedül nem ment. Segítséget kerestem. Misi szomszédhoz csengettem be. Jött azonnal. Ketten már elbírtunk a részeggel. Lakása kapujáig támogattuk. A nyakából kivettük kulcscsomóját (mindig ott hordta), kinyitottuk a kaput, és a hátsó udvari házrészhez támogattuk. A ház ajtaja nem volt kulcsra zárva, így hamar beljebb kerülhetett. Ekkor már hárította a segítséget. Talán szégyellte, hogy csak két ember plusszal tudott hazatámolyogni. Ekkor került elő felesége. Urára ripakodott:
- Megmondtam, hogy ne menj sehova!
A férfi nem ellenkezett, ellenben a segítséget pálinkával akarta meghálálni. Köszönettel elhárítottuk. Annál inkább szorgalmaztuk ágyba bújását, mivel a felmelegedésre komoly szüksége volt…, no meg a kijózanodásra. Mégis ki akart minket kísérni, élete párja azonban kardos menyecskének bizonyult, mert hites urát egyetlen erőteljes rántással a házba lökte.
Ennyi történt.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás