Nem csak az átlagbérekkel, hanem, a temetési kultúránk tekintetében is jelentősen le vagyunk maradva a nyugati országoktól, vagy akár az északi szomszédjainktól is. Németországban már csak a temetések öt százaléka „koporsós”. Legtöbben a hamvasztást választják.
A Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Országos Egyesülete (MTFE) által szervezett szakmai konferencia és kiállítás egyik kitűzött célja a felzárkózás. Ebből az alkalomból interjúvoltuk meg Jurácsik Zoltánt, az AKSD Kft. szolgáltatási igazgatóját.
- Az elmúláshoz, a gyászhoz való viszonya az embereknek a nyugati kultúrában teljesen más. Az előregondolkodás és az előre gondoskodás náluk már természetes. A halál bekövetkezését követően a gyász időszak, egy olyan magasztos esemény, ahol a család ténylegesen az elhunyttal foglalkozik, és nem problémaként éli meg ezt a terminust.
A magyar családoknak, a végső búcsú jelentős az anyagi kiadást jelent, ami szintén az esemény lelki oldalát terheli. A nyugat-európai országokban miden állampolgár alanyi jogon temetési segélyben részesül. Említhetném akár Lengyelországot is, ahol ez az összeg 140-150 ezer forintnak megfelelő nemzeti valuta.
Németországban, Belgiumban, vagy Hollandiában már nem a kő alapú kultúra uralkodik a temetőkben. Inkább a kertészeti és tájépítészeti megoldások a jellemzők. Éppen csak annyi gránitot és márványt használnak, amely az elhunyt nevének elhelyezésére szolgál. Élő virág kompozíciókkal, ötletes ültetési megoldásokkal teszik személyesebbé a sírkerteket. Magyarországon még mindig státusszimbólum egy drága márvány, vagy gránit tömb. Igaz, nincs is vele annyi gond, mint egy szépen parkosított emlékhellyel, amely heti rendszerességű kapálást, locsolást, törődést igényel. Emiatt, a nyugati országokban a temetőbe járás sűrűsége is jóval nagyobb, mint nálunk.
- A kiállítók standjain rengeteg új temetkezési megoldást láthatunk, mint jövőbéli lehetőség. Mennyire nyitott a debreceni AKSD az újdonságok befogadására?
- Az emberek számára mindig kell olyan lehetőségeket kínálni, amely vagy valami újdonság vagy valami új szolgáltatás, amely az ő gyászfeldogozásukhoz jelentős segítséget nyújt. Ilyen, az itt látható biourna rendszer, melynek lényege, hogy az emberi hamvakat földdel keverve egy lebomló, természetbarát urnába helyezik. Ebbe kerül, egy kis magonc, melyből ideális estben egy teljes értékű fa cseperedik. Egy ilyen rendszer, a debreceni temető egy ligetes, parkosított részében a gyakorlatban is megvalósítható lenne. Megjegyzem, Debrecenben is keressük annak lehetőségét, hogy ne kőrengeteg uralkodjon a temetőben. Jelenleg is van egy olyan része a temetőnek, ahol lejárt sírhelyek vannak. Ezen a szép, mély fekvésű részen szeretnénk kialakítani egy kegyeleti parkot, egy úgynevezett „memory gardent”. Itt, el tudom képzelni a biournás temetkezési formát. Jelenleg is van egy hamuszóró kegyhely, amely a kolumbárium előtt van, ez is öröknyugvást biztosít az elhunytak számára. A biournás temetési mód egyébként is szépen illeszkedne a köztemetőnk erdei jellegéhez.
- Mi történik egyébként, a lejárt, meg nem váltott sírokkal?
- A huszonöt éves megváltást követően, még 3-4 év türelmi időt hagyunk a hozzátartozók számára. Évente figyelmeztető felíratott hagyunk, általában halottak napja környékén a szóban forgó sírokon. Amennyiben nincs visszajelzés, az exhumált csontmaradványokat egyénileg jelölten félévig még tároljuk. Majd, ezt követően, amennyiben mennyiségi szempontból technológiailag már nem tárolhatók, külön-külön elhamvasztjuk őket, és egy zárt urnatárolóban még három-öt évig őrizzük. Ha ezután sincs érdeklődés a hamvak iránt, egy közös helyen temetjük el őket.
- Debrecenben milyen híres emberek nyugszanak?
- Kiemelkedő jelentőségű Borsos József Debrecen város főépítésze, a köztemető épületegyüttesének tervezője. Itt nyugszik továbbá korunk egyik kiemelkedő írónője, Szabó Magda, Baltazár Dezső református püspök, Fazekas Mihály költő, botanikus, Hódos Imre olimpiai bajnok, Budai Ézsaiás református püspök.
- Mekkora munka egy ilyen rendezvény létrehozása?
- Maga az ötlet, már tavaly ősszel megszületett. Ez év februárjában választottuk ki a helyszint, ami nem volt egyszerű, mert nem tudtuk pontosan a kiállítók számát. Végül, azért választottuk a nagyerdei stadion Hal rendezvénycsarnokát, mert az udvari részen nagyobb gépeket, technológiai megoldásokat állíthatunk ki. Rengeteg időt igényelt a védnök, fővédnök, az előadók kiválasztása. A rendezvény létrehozásában jelentős szerepet vállalt még rajtam kívül az egyesületünk titkára Palkovics Katalin és Varga József elnök úr. Valamint, Kerekes Sándor újságíró volt a média kapcsolati referens.
- Az egyik programelem a sírásó verseny, amely országos érdeklődést váltott ki.
- A debreceni temetőben tizennyolc, kétfős csapatnak jelöltünk ki egy-egy területet, ahol a következő feladatuk volt: kiásni egy sírgödröt, aminek adott paramétereknek kellett megfelelnie, majd behantolni azt. Számított az idő, a méret, a kivitelezés minősége, de még a sírásók megjelenése is. Mai információm szerint eddig nyolcvan újságíró jelentkezett be a sírásó versennyel kapcsolatban. Örülünk mindenfajta érdeklődésnek, mert ez jelentősen segíti a szakmánk elfogadtatását. Egyébként a verseny első helyezettje az AKSD csapata, Rácz János és Tóth László. Győzelmükkel kvalifikációt nyertek a novemberi Visegrádi Négyek nemzetközi sírásó versenyére, Trencsénben.
Képek: ITT
dalnoky
Új hozzászólás