Évtizedeket átívelő magyarság tudatunk fontos része, mondhatnám pillér köve, az ungarische sufnituning. A válogatott szemétből főzött, kuktás pálinkát most nem emlegetném.
Már lassan felejtenénk a rendszerváltás kudarcát, és minden furcsát, ami elmúlt, ám egy ócska Csepel kerékpár nyergére húzott svájci sapka, vagy tescós reklámszatyor felvillanása a hétköznapi forgalomban erősen hókon vág még ma is.
- Hé, komám, itt semmi sem változik!
A panelben lakó ember autója a hetvenes években csak és kizárólag szocialista gyártmányú lehetett. Erre tellett. Zsiguli, Skoda, Wartburg, Trabant, Dácia, Moszkvics, amit a legközelebbi Merkúr telepről vásárolhatott meg újonnan a delikvens.
A panelben lakó, kissé kopaszodó, családos ember állandóan a kocsit javítgatta. Emberünknek egy GLS Skoda jutott. Munkaidő után felvette kitérdelt mackóját, hogy háromszor hármas lakótelepi garázsában az autóban keletkező napi hibákat elhárítsa. Emellett, erősen törekedett arra, hogy apró és furmányos kellékekkel növelje a jármű esztétikai megjelenését is. Ma, ezt úgy mondanánk autó tuning.
Plusz extrákkal látta el az autó gyári alapfelszereltségét, úgymint műanyag csontvázkollekció a visszapillantóra, a tigrismintás üléshuzat. A hátsó szélvédő előtti kalaptartóra, a piros mentőláda mellé beszerzett egy barna bólogatós kutyát is. A panelben lakó ember egy állami biztosítós CASCO feliratú öntapadós matricát betűnként összeaprította, és egy olaszosan vagány CSAO feliratot ragasztott ki belőle a kocsi farára. Közvetlen a Skoda felirat mellé. A legpenetránsabb extra mégis a bernáthegyi kutya mintázatú kormányvédőhuzat volt, amely tíz centis műszőrszálak végtelen halmazaként borította be a kormánykereket. Minden komolyabb kanyarodási manőver után emberünk percekig köpködte a fordulás közben szájába került szőröket. A hátsó ablakban ott pózoltak a hőre lágyuló műanyagból készült Videoton hangfalak, amelyek egy meleg nyári nap után úgy elfolytak a kalaptartón, mint egy Dali festmény.
A panelben lakó ember minden negyedévben nagyon várta a gépkocsi-nyereménysorsolást, mert neki is volt egy tízezer forintos betétkönyve. Miért ne lehetne egyszer neki is mázlija, mondogatta. A megnyert márkával kapcsolatosan volt is elképzelése, ami nem volt más, mint egy duplalámpás, tűzpiros ezerötszázas Zsiguli, a szocialista utak négykerekű királya. Az óhaja csak félig teljesült. Bár kihúzták a számát, és kocsit is nyert. Ez volt az álom pozitív része. Egy hétfő reggel boldog tulajdonosa lett egy vadonatúj, null kilométeres, fehér Zaporozsecnek. Ez volt az álom negatív része.
A lakótelep kiskocsmájában, a Makk hetesben, ahol néha emberünk is megfordult, meg is választották az év legszerencsétlenebb magyar állampolgárának. A ranglistán még az Oláh Károly utcai Kurucz Dani bácsit is megelőzte, pedig neki két villám is belecsapott a házába egyetlen este. Le is égett az egész ház, ráadásul még lakásbiztosítása sem volt.
(Sorozatunk képanyagának összeállításában a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum retrókiállítása segített.)
dalnoky
Új hozzászólás