OT a veterán kocsik rendszámának betűkombinációja. Veteránná azok az autók nyilváníthatók, amelyek elérték, vagy meghaladták harmincadik életévüket. Persze az e kort elért járművek nem válnak automatikusan oldtimerekké.
Veteránvizsgára van szükség az OT rendszám elnyeréséhez. A különleges rendszám jó néhány előnnyel jár. A korhűség megtartása érdekében nem kötelező az autók környezetvédelmi vizsgálata, a biztonsági öv használat, a babaülés és még sok más, az évek során hozott autófejlesztési, - biztonsági döntés alkalmazása. Az öreg kocsik adómentesek. Az üzembe helyezéskor nem kell regisztrációs adót fizetni. Muzeális minősítése egyben hatósági eredetvizsgálat is. 1929-es Buickot kaphatunk 9,5 millióért, az idősebbek által jobban ismert szocialista verda, az 1966-os évjáratú Wartburg 312-sért kettőszáznyolcvanezret szurkolhatunk le. A szovjet ipar csodatermékéért, az 1965-ben futószalagról lekerült a Moszkvics 403-sért négyszázötvenezret fizethetünk.
Egy Moszkvics okán íródott e kis történet.
Buszra várva ácsorogtam a debreceni Benedek téren. Volt időm nézelődni, mert a járat indulása előtt korábban értem ki, ráadásul a menetrendszerinti tömegközlekedési eszköz késett. A Hajnal utcán tíz perc alatt hét kamion és tizenhét teherautó dübörgött végig. Az egy órában már száznegyvennégy nehéz jármű, tíz erősebb forgalmú időszakban ezernégyszáznegyven. Egy nap kétezerötszáz-háromezer teherautó is keresztülhúz a belváros közvetlen szomszédságában. Mikor lesz Debrecent elkerülő körgyűrű? A jó ég tudja. Az év eleji megyei matricák bevezetése sem könnyített a város leterheltségén. Az M35-öst a 4-es főközlekedési úttal összekötő néhány kilométeres szakasz fizetőssé tétele megváltoztatta a közlekedési szokásokat. Fuvarozó cégek, de magánemberek is igyekeznek költséget csökkenteni, inkább keresztülbumliznak a városon. Az ott élők meg szívják a port, az idegeikre megy az éjjel-nappali zaj.
Mögöttem a Vasmacska nevezetű „műintézmény”. Népes, fiatal társaság lépett ki. Túl lehettek néhány körön, mert járásuk legkevésbé tűnt daliásnak. Éppen egy veterán Moszkvics fékezett a lámpánál. Nem kerülte el az egyik fiú figyelmét.
- Nézzétek már, milyen kocsi! – bökött ujjával az oldtimer felé.
- Fa…m tudja. – jött az egyiktől az érdektelen válasz, hozzá még a vállát is erősen megrántotta.
- De engem érdekel – kötötte a „felfedező” az ebet a karóhoz.
- Mit tudom én – reagált másik társa. – Egy ócska tragacs.
- Biztosan a komcsi időkből való – vélekedett negyedik cimborája.
- A fateromnak volt ilyen – szólalt meg az ötödik.
- Na, akkor milyen kocsi ez? – csillant fel az érdeklődő szeme.
- Trabant.
Erre elnevettem magam. Nem tudtam a vitát szó nélkül továbbhallgatni.
- Moszkvics – adtam meg a helyes választ.
- Moszkvics? – ámult tátott szájjal a kezdeményező.
- Az.
- Jé, de furi! – azzal se szó, se beszéd, köszönet még kevésbé, indult a többiek után.
A többiektől még megkapta, hogy miért hergelte fel magát annyira egy négykerekű ócskavasért. Aztán napirendre tértek a dolog felett. Ez csak a múlt egy darabja, ami már nem érdekli őket igazán.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás