Az utóbbi időben sokat hallunk az ágazati szakszervezetek kezdeményezéseiről. A pedagógusok demonstrációkat hirdettek, tartottak, sztrájkra készülnek. A közlekedési szakszervezetek szintén a munkabeszüntetést fontolgatják.
Az egészségügy áldatlan helyzete szintén tiltakozásra készteti a szakági érdekvédőket. Az egyes munkavállalói tiltakozások hatástalanok. Eredmény csak egységes, tömeges fellépéssel érhető el. Gyakran úgy néz ki, hiába a munka- és kollektív szerződésekben megfogalmazott munkavállalói jogok, azok érvényesítése gyakran csak nyomásgyakorlással, demonstrációval érhető el.
Az előző rendszerben a rendvédelmi szerveknél szolgálatot teljesítőknek tiltották a szakszervezeti tagságot. A változás után azonban megalakulhattak a fegyveres testületek érdekvédelmi szervezetei.
Még a kilencvenes évek elején néhányunkat továbbképzésre, Debrecenből Sátoraljaújhelyre rendeltek. Annak rendje és módja szerint végigfenekeltük a nyolc órát. A képzés végén egy helyi kolléga intett nekünk:
- Ha meg nem sértelek titeket, meghívnálak egy kis borkóstolásra.
Nem éreztük magunkat megsértve. Kikocsikáztunk a városból. A helyiségtáblánál egy dűlőútra fordultunk. Egyből tudtuk, hogy jó helyen járunk, mert a földút mindkét oldalán végeláthatatlanul sorjáztak a pincék. Az egyiknél fékeztünk. A helyi kolléga hamar nyitotta a pinceajtót, és mi fürgén beljebb kerültünk. A látványtól eltátottuk szánkat. Míg a szem ellátott, hordók sorakoztak. Akkor még nem tudtuk, hogy el fogunk jutni a pince végéig. De milyen áron!
A tulaj kezünkbe nyomott egy-egy poharat és a jobboldali sor első hordójához lépett.
- Ez egy hárslevelű – azzal lopóját lenyomta a hordóba és hatalmasat szívott.
Mindannyiunk poharába töltött.
- Egészségetekre! – kívánt a fogyasztáshoz minden jót, és lépett a következő hordóhoz. – Ez is hárslevelű, de egy másik dűlőből. A gyakorlottabb ivók érezhetik a különbséget. Ez a hárslevelű testesebb, friss erdei gyümölcsízű.
Újabb szívás, töltés, aztán következett a harmadik hordó tartalma.
- Most száraz furmintot fogtok kóstolni. Fiatal, üde ízeket fogtok érezni. Tavalyi évjárat. Úgy fog a szátokban ficánkolni, mint egy kis csikó – azzal megint töltött.
- Ajaj! Ebből baj lesz – súgta egyik kollégánk.
Egyetértően bólintottam.
- Fogjuk vissza magunkat – suttogtam vissza. – Még a végén talicskával fognak kitolni a pincéből.
A hetedik hordóból poharakba került nedűvel már a nemes penészt locsoltuk.
Tudni kell, hogy a helyiek borkóstolásnak ívet adnak. Az invitáló mindig egyszerűbb borok kóstoltatásával nyit, és a későbbi hordókból kerülnek elő a jobb borok. Úgyhogy hiába öntöztük a nemes penészt, az édes szamorodnit, a húszéves három puttonyos, majd a hat puttonyos aszút nem hagyhattuk ki és még csak azután következett a tokaji borok csimborasszója, az aszúesszencia. Ezt a kivonatot már szinte rágni kellett, annyira sűrű volt. A pohárba is már úgy csurgott, mint a méz. Ha ez még nem volt elég (dehogynem!), következett az aszúpárlat. Be is tett nekünk. Amikor végre napvilágra kerültünk, a meleg orrba vágott minket, megrogyasztotta térdeinket. Erősen kóvályogva botorkáltunk a kocsihoz. Nehezebben forgó nyelvvel búcsúztunk vendéglátónktól.
A kocsiban kapaszkodtunk, amibe csak lehetett, nehogy lecsússzunk az ülésekről. Valahol Bodrogkeresztúr környékén járhattunk, amikor a járműben elhangzott az első szó. Egyik kollégánk javaslatot tett:
- Intézetünkben meg kellene alakítani a szakszervezetet.
- Alakítsuk! – egyeztünk bele, azzal visszazuhantunk a bormámoros, rózsaszínködös álmunkba.
Értelemszerűen következett, hogy több szó már nem esett, de másnap megbíztuk a javaslót, kezdje meg a szervezést. Ráadásul őt választottuk meg alapszervezeti titkárnak. Az alapszervezet működésének tizenkét évét pezsgő kulturális és szórakoztató élet jellemezte, s persze ellátta alapfeladatát, az érdekvédelmet is.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás