Mint egy korábbi írásunkban közöltük, a compót választották 2016 halává. A hazánkban őshonos halat érdemes részletesebben is megismerni.
Erőt sugárzó, zömök testű. Mozgása nehézkesnek, lomhának tűnik, de erejét akkor érezni, amikor a horgász fárasztja. Úszói nagyok, erősek. Apró pikkelyeit vastag nyálkaréteg borítja. Horgászok e tulajdonsága miatt mindig szákolják a halat, nem igyekeznek kézzel kiemelni a vízből, ugyanis könnyen kicsúszhat. A compó nyálkája más halak számára gyógyító hatású. Szája szögletében két apró bajusz ül meg. Arany-zöldes színe jól alkalmazkodik a környezetéhez. Szeme piros. Általában félkilósra nő meg, a csúcs egy hét kilós példány.
Lassú folyású vizek, tavak élőlénye. Az iszapos, sűrű növényzetű vízrészeket kedveli. Oxigénigénye annyira csekély, mint a törpeharcsáké, így gyorsan felmelegedő kisebb tavakban is megél. Táplálékát vízirovarok, friss növényi hajtások teszik ki. Kedvence a vörös szúnyoglárva, egyszerűen nem bír ellenállni neki. Az iszapban turkálva keresi csemegéjét. Amerre kotor, a vízfelszínen buborékok jelennek meg. A megmozgatott iszapból mocsárgáz nagy buborékokban emelkedik a felszínre. Az apró „bubik” a hal kopoltyúfedele alól szabadulnak ki.
A compó főleg nyáron és az ősz első felében fogható. A telet a vizek legmélyebb pontjain vészeli át. A meleg vízben megnő az étvágya. Nyáron a sekélyebb vizekben is fogható, ősszel azonban a mélyebb részeken keressük. Fogására a legkomolyabb esély a kora reggeli, illetve késő esti órákban adódik. Napközben borongós időben is remélhetjük. Az eső fokozza étvágyát. A zivatar utáni feldúsult oxigénű vízben határozottabban harap. Amúgy a maszatolós kapás jellemzi. A horgásznak alaposan figyelnie kell úszóját, ha észre akarja venni, amint a compó felveszi a csalit. Kapás gyanánt mindössze annyi történik, hogy az úszó néhány millimétert le-felliftezik. Ilyenkor a hal óvatosan kóstolgatja a csalit.
Horgászata többnyire úszós módszerrel történik. Fenék közelben mozog. Feltolós és a felfektetős megoldás a legsikeresebb. Fenekezésnél a csúszóólmos, vagy csúszóra szerelt etetőkosaras szerelékkel érdemes próbálkozni. A hal gyanúját eloszlatandó mindig finom szerelékben kell gondolkozni.
Csaliként a vörös szúnyoglárva ajánlott. Jómagam a Fancsika I. víztározóban (még, amikor volt benne víz) vörös pinkivel csalizott úszós szereléssel sikerült félkilós példányt akasztanom. Annyira finom volt a kapás, hogy először azt hittem, enyhe szellő nyomta meg az úszót. Kicsit megemeltem a botot, hadd liftezzen a csali, keltse fel a halak érdeklődését, amikor a compó torpedó módjára elindult. Egy percig küzdöttem érte, mire szákolhattam.
Etetőanyagként az édes aromákat érdemes előnyben részesíteni. A mézet különösen kedveli. Versenyhorgászok azt is megteszik, hogy gyeptéglákra élő csalit (csontkukac, pinki, szúnyoglárva) szórnak, és úgy dobják a vízbe. A mélyben a férgek kimásznak belőle és odacsalják a compót.
Húsa ízletes. Régen a szegény ember kenyerének is tartották.
A honi vizek területének csökkenése magával hozza a compóállomány csökkenését is. Félő, annyira megfogyatkoznak, hogy védetté kell nyilvánítani, megmentésére pedig szaporítási programot indítani. Az év hala mozgalomnak éppen az a célja, hogy megismerjék az adott őshonos halat, felhívják a figyelmet veszélyeztetettségükre, a faj védelmében cselekvésre szólítson fel.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás