Napok óta dögmeleg van. Az emberfia hiába vedeli hektoliterszám a folyadékot, enyhet nem ad. Bubis, nem bubis, langyos, hideg, egyre megy. Javallják a sört, az ad igazi felüdülést, ám e sorok írója a fejéből él. Bármi tompítás eredménye a tompika, a használhatatlanság…
Erről jut eszembe, talán egyszer ki is próbálom, mit agyalnék össze, mondjuk másfél deci hp (nem nyomtató márka, hanem házi pálinka) elfogyasztása után. Lehet, nem ennyire görcsösen jönnének a gondolatok, vagy éppen ellenkezőleg: összefüggéstelenül.
Száz szónak egy a vége, kutyának se ajánlott idő perzseli az emberiséget. Sokak igazoltnak látják a globális felmelegedésről szóló jóslatokat, mások, inkább a tudós népesség, a Föld ciklikus hőingadozásáról értekezik. Abban is van valami, hiszen i.e. 15 ezer évvel, amikor megszűnt a jégkorszak, olyan felmelegedés következett be, hogy Grönlandon is búzát termesztettek. Aztán a XIII. század közepén kezdődött a néhány fokos lehűlés, elvesztek az angol szőlőültetvények is. Az összezsugorodott termőterületen nem tudtak annyit termeszteni, amennyi Európa akkori lakosságának szükségletét fedezte volna. Következménye az éhínség. Az 1347-51 közötti első pestisjárvány időleges „megoldást” hozott, amikor a földrész népességének, 70 milliónak a fele elpusztult. A hozzáértők, most újra, hosszan tartó felmelegedést vizionálnak, s remélik, hogy még a Spitzbergákon is kisarjadzik legalább az árpa, Izland pedig görögdinnye termelő nagyhatalommá lép elő.
Az izzadós, hőgutás, lohasztó melegben azért van valami jó…, legalább is a férfiaknak. A nőknek is melegük van, így amitől lehet, megszabadulnak. Combok, mellet alig takaró pólók. Kell a férfiszemnek ennél több? Na, erre mondhatják, hogy a vén kecske is megnyalja a sót. Igen, a cikk írója meg is tette, méghozzá a tordai sóbánya falát nyalintva.
Szóval az emberfia kigúvadt szemmel lesi az elhaladó szebbik nem egyedeit. Miközben csámcsog az élvezettől, azért agytekervényeibe bekúszik az elmúlás hangulata. Rövidesen itt az ősz, lehűl a levegő, a nők ezért felöltöznek. Oda az ingyen kukkolás öröme, maradnak a szexlapok.
A férfinépség addig is minden pillanatot élvez. A minap a sorok írójának látószerve is kocsányon lógott, amikor látóterébe két fura hölgy képe úszott be. A ruha természetesen kevés. Nem azzal volt a baj, hanem a hajjal. Az egyik CCCP zászlós vörös színben virított. Nem csodálkoztam volna, ha a hajkazalból sarló és kalapács is kisejlett volna. A látvány még a tolerálható, hiszen hány és hány embertársunk (nemcsak lányok) futkároznak zöld, kék fejszőrzettel, kakastaréjjal, etc. Hanem a másik! A cikk írójának nem a színnel nem sikerült kibékülnie. Sokkal durvább észlelés döbbentette meg. Ennek a nőnek nem volt haja, azaz tar kobakkal sétált a negyvenfokos kánikulában. Az embert gondolkodásra késztette. Betegsége miatt vágta le, vagy rákos, és a kemoterápia hullajtotta ki feje ékességét. Szegény családból származik és így akarja megspórolni a sampon árát? A legvalószínűbb azonban, hogy merő hóbortból szabadult meg hajtincseitől. Semmi jel nem mutatott betegségre. Vidáman viháncolt vöröshajú barátnőjével. Harsány röhögésére a járókelők még a négysávos út túloldalán is felkapták fejüket. Az ifjú láthatóan élvezte a figyelem középpontjába kerülést. Mórikált léptekkel ringatta csípőjét.
Nem tudni, ki, hogy van vele, de e sorok elkövetőjének nem „jött be” a hölgy. Lehet, ortodox nézeteket vall: a fehérnép ne legyen tetovált, ne feltűnősködjön, maradjon meg szép, csinos nőnek, ahogy az Isten eredetileg teremtette.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás