2015-ből már csak háromszázhatvanegy van hátra. Eddig lemorzsoltunk belőle négyet. Bár a magyar állampolgárok túlnyomó többsége a szilveszteri fáradalmak kipihenésével ütötte agyon az időt, a hosszúra nyúlt pihenő okán feltöltődésről is beszélhetünk. Muszáj, hiszen a legközelebbi ünnep, március 15., vasárnapra esik, úgyhogy egészen húsvétig kell robotolnunk.
Az eltelt négy nap azonban mégsem a felhőtlen semmittevés jegyében telt. Itt a tél, itt az örökzöld téma: a takarítatlan utak. A debreceni lakóknak tele a hócipőjük, hóval és indulattal is. Lehetetlen állapot, hogy következetesen elmarad a közutak hóeltakarítása, csúszásmentesítése. A Magyar Közútkezelő kezelésében lévő városi utak példásan rendben tartottak. Ugyanez nem mondható el az önkormányzatiakról. Az autósoknak és gyalogosoknak egyaránt életveszélyt és bosszúságot okozott a pénteken leesett ónos dara, melynek nagy része még szombaton is keserítette a lakosok életét. Úgy látszik, csak a polgármester személye változott, a helyzet nem. A debreceniek jogosan kérdezik: hova kerül az adófizetők pénze? Miért kell életveszélyben közlekedni az ország második legnépesebb városában? Súlyos balesetnek, szerencsétlenségnek kell bekövetkeznie, hogy az önkormányzat végre neki lásson a takarításnak? Mekkorát fog nézni a polgármester, ha egyszer a nép, hólapátokkal felszerelkezve vonul tüntetni a Régi Városháza elé, esetleg a dühösebbek bele is vágnak az ablakokba néhány téli csapadék arrébb toló eszközt. Ha az állampolgárok testi épségéről, életéről van szó, nem lehet kifogás a pénzhiány.
Baj lehet a városi pénzgazdálkodással. Nincs pénz a tél támadásainak kivédésére, a pénztelenség ordított a szilveszteri Kossuth téri programról is. Az önkormányzati választások előtti kampányidőszakban nem véletlenül szólt minden ellenzéki tömörülés a város felelőtlen beruházásairól, gazdálkodásáról. A városlakók a böjtjét érzik. A városvezetés hiába áll elő számadatokkal, nyilatkozatokkal, bizonygatva, hogy minden rendben van. A város polgárai már csak abban hisznek, amit látnak, éreznek, tapasztalnak.
Hende Csaba fideszes politikus, honvédelmi miniszter. Legalább volt annyi mersze, hogy felemelte szavát, saját elvtársai által kiötölt útdíj ellen. Igaz, csak a 86-os út fizetőssé tétele ellen ágált, meg saját lódítását („az útdíj csak az ellenzék riogatása”) igyekszik kompenzálni, de legalább megszólalt. A törökbálinti polgármester is narancssárga színekben ügyködik, ő is mert ellenvéleményt nyilvánítani. Beléjük még szorult valami, amit a választók bizalmának megszolgálásának neveznek. És a debreceni országgyűlési képviselők? Hallgatnak, mint a Fancsika vizébe fagyott halak, pedig nonszensz, hogy az M35-ös hat kilométernyi, Debrecent elkerülő szakaszáért fizessenek ötezer forintot. Az meg szánalmas, ahogy a kormányzati kommunikáció azt igyekszik besulykolni, hogy új útszakaszok fizetőssé tétele az jó az autósoknak. Miért volna jó? Eddig nem kellett fizetni. Most kell. Újabb kiadás, ellenszolgáltatás nélkül, tehát nem jó. Ennyire egyszerű.
Felkerestem néhány benzinkutat. Megyei matrica vételi lehetőségekről érdeklődtem. A helyzet nem rózsás. Az intézkedés utáni harmadik nap délutánján még mindig több helyen nem kapható, a hat kilométernyi szakasz büntetésmentes megtételét biztosító „jogosítvány”, de például Tokajban igen.
A népnek elege van az ötletelésekből. Ékes bizonyítékai a minden áron pénzszerzésnek. Nemcsak a debreceni büdzsével, de az országossal is komoly bajok lehetnek, ha a legképtelenebb agyalmányokkal igyekeznek megtölteni az üresen kongó kincstárat. Tavaly ősszel az internetadó ötlete már kivágta a biztosítékot. Újabb útszakaszok fizetőssé tétele sokadjára bőszíti az állampolgárokat. Egy szervezet február végéig adott határidőt a kormánynak az útdíj visszavonására. Ha nem teszi, akkor március elsején blokád alá veszi az összes autópályát. Emlékeznek még az 1990-e taxisblokádra? Az a személyszállítók, azaz aránylag kevés ember tüntetése volt, mégis megbénították az országot. A sztrádák blokád alá vonása még „ütősebbre”, sikeredhet, hiszen nagyon sokak elkeseredését és tiltakozását fejezné ki. E megmozdulásban benne van a kormány bukásának a lehetősége is.
A korrupciós világranglistán a középmezőnyben foglalunk helyet. Előttünk áll szinte összes európai ország. Az USA korrupciós okokra hivatkozva tiltotta ki a NAV vezetőjét, Vida Ildikót és még jó néhány magyar vezetőt, politikust. Most itt az újabb pofon. Az OCCRP, a szervezett bűnözés és korrupció kutatásával foglalkozó nemzetközi szervezet idén is kiosztotta „Az Év Embere” díjat. E dicstelen elismerést a világ legkorruptabb politikusa kapja. Tavalyi teljesítménye alapján (de egész élete „munkássága” okán is) Putyiné az elsőség. Második helyre, országos haverja, Magyarország miniszterelnöke került. Ezek véletlen egybeesések? „Kintről” érzelmek nélkül, lobbiktól mentesen, csak a tényeket számba véve értékelnek. Itthon rángatható a mézesmadzag, folyhat az agymosás, az ország lebutítása, a Lajtán túlról értékelőket a legkevésbé érdeklik. Ők abban a „szerencsés” helyzetben vannak, hogy tisztábban láthatják, mi folyik e kilencvenháromezer négyzetkilométeren. A magyaroknak sokkal nehezebb objektív információkhoz jutni, hiszen a kormányfüggő média félretájékoztatása nem segíti az eligazodást.
Szóval így kezdődött 2015.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás