Naponta ugyanazon az útvonalon, nagyjából ugyanabban az időpontban járt felénk. Kukázik. Alacsony, töpörödött, meghatározhatatlan korú férfi. Ruhája merő mocsok, cafrangokban lötyög rajta. Arca összetörve, tele plezúrokkal, véraláfutásokkal. Zsebéből műanyag kólásflakon kandikál ki. Tartalma vinkó.
Estére következetesen issza le magát. Az éjszakákat a közeli park bokrai között vészeli át. Kétnaponta „megtalálják”, megverik. Suhancok ütik szórakozásból, mások néhány forintjáért rugdossák, némelyiküknek meg csak egyszerűen útban van. A plezúrokat azonban „mélyszántásai” során szerzi. Tökrészegen arcra bukva, négykézláb viaskodik a gravitációval. A bor hamar árt. Általában „filmszakadásig” vedel. A legyengült testnek egyre kevesebb elég. Alkohol sújtottan fetreng a betonon, maga alá rondít, majd „kómás” álomba merülve hortyog saját mocskában.
Kukától kukáig kétkerekű, rozzant - valaha csecsemőket hordozó – kocsit vonszol. Papírra „szakosodott”. Szemeteskonténerekbe hajolva gyűjtöget. „Zsákmánya” darabjait akkurátusan széttépkedi, hajtogatja laposra, gyömöszöli szállítójárgányára. Gyűjtőútját dél körül fejezi be. Papírjaival a közeli MÉH átvevőhelyre battyog, ahol az aznapi adagot fillérekért veszik át (bizonyosan becsapják, de nem veszi észre). Keresményével felgyorsul, lohol törzshelyére, az utcai butykához, ahol ritka forintjait hamar két-három lityi lőrére váltja. Ha pénzéből marad, akkor a szomszéd ABC-ben vásárol kenyeret. Ünnepnap, ha néhány deka kolbászra, szalonnára is telik.
Nemrég, szokatlan módon, vasárnap jelent meg. A hétvégét általában mámorban úszva fekszi végig, most azonban talpon járta megszokott útját…, illetve mégsem. Leült egy támla nélküli padra. Lecibálta „hápogó” cipőjét, letekerte kosztól szürke kapcáját. Nadrágja szárát térdig húzva, lábszára módszeres vakarásába fogott. A rühes bőrére rakódott vastag koszréteget kaparta.
A tisztálkodás e módja megerőltető lehetetett, mert fújtatva pihent meg. Ötperces sziesztát követően feltápászkodott, egy közeli pocsolyához slattyogott. Komótosan lemosta mindkét csülkét. Seszínű ronggyal szárazra törölte, majd szegényes batyujából szappandarabkát halászott elő, kapcáit azzal mosta ki. A sötétszürkéből halványszürkévé tisztított vászondarabokat a pad betonbakjára teregette. Nem, mintha a tél eleji öt fokban gyors száradást várt volna, de annak idején így tanulta, és most is hasonlóképpen tett. A köztisztasági ceremóniát borosflaskájának meghúzásával tekintette lezártnak, majd a park satnya füvére ágyazva, elszenderedett.
Még másnap reggel is az igazak álmát aludta.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás