A címben szereplő mondat és a híres kabaré jelenet jutott eszembe a minap, amikor az egyik pénzintézet fiókjába léptem és a biztonsági őr kezembe nyomott egy szórólapot, hogy ugyanis ameddig rám kerül a sor, tanulmányozzam.
Nos, ezen az A4-es, kifejezetten jó minőségű papírra rótt szövegen aztán elájultam.
Azt fejtegette a kitalálója, hogy mit nem tehetek, ha már én barom, odamentem.
Pedig tényleg nem volt bennem rossz szándék. Jó, rendben, írtam egy kis cetlit a pénztáros csajnak, hogy „semmi cicó, ide a pénzt!”, de szemembe röhögött. Közölte, hogy tényleg semmi Cicó, mert a kiváló labdarúgó már nincs Debrecenben. Ő ugyanis Czvitkovics Péterre, a Loki egykori válogatott irányítójára gondolt, akinek Cicó a beceneve, és aki mostanság Felcsúton kergeti a bőrt és a tulaj Mészáros Lőrinc libáit. És még hozzátette, várjak a soromra.
Na, el kezdtem böngészni a kezemben lévő passzusokat. Ebben leírják, mit kell tennem, ha belépek hozzájuk. Először is hagyjak fel minden reménnyel, mert pénz nincs. Azon kívül ne tegyem hátra és zsebre a kezem, mert rögtön gyanúba keverem magam, ne legyen nálam lőfegyver, vízi pisztoly, vagy annak látszó tárgy, video kamera, telefonom legyen kikapcsolva és a sí maszkom is hagyjam otthon, vagy a kocsiban. Ez utóbbira nem is gondoltam, mert odakint tombolt a negyven fok.
Volt még egy-két direktíva, amit jó, ha betartok, mert egyébként nekem tartanak be. Ja, és még az is, hogy várakozás közben nem lehet szoptatni, apró pénzt számolni, hangosan levegőt venni, hörögni, cuppantani, csámcsogni, a szomszéd térdét simogatni (egyneműeknek sem), meg egyáltalán, jobb a békesség, menjek a francba. Igaz előtte hagyjam ott a pénzem.
Na, most értem én, hogy első a biztonság, de dögöljek meg, ha ezek után beteszem oda a lábam. És el ne feledjem, még azt is közölték, hogy ügyfél budi nincs, ha nem tetszik vagy összetojod magad, vagy visszatartod, de az meg nem egészséges.
Ezek után szólítottak, befizettem egy bizonyos összeget, de csak azért, hogy a NAV még aznap leemelje, majd feltartott kezekkel távoztam az épületből.
Otthon a feleségem megmotozott, kizsebelt, elvette az utolsó filléremet, mindeközben megtalálta a banki előírásokat és lakonikus rövidséggel megjegyezte:
- Itt bemehetsz a WC-be!
De akkor már késő volt.
W. Gy.
Új hozzászólás