Olvasom az egyik internetes felületen, hogy 2014 első negyedévben a magyar háztartásokban, átlagban 66 ezer forinttal több maradt, köszönhetően a többszörös rezsicsökkentésnek, az alacsony inflációnak. Vajon azoknál is, akik munkanélküliek, minimálbéren dolgoznak, közhasznú munkát végeznek, vagy fizetésük nem éri el a nettó százötvenezer forintot?
A számokkal trükközés mindig olyan eredményt hoz, ami a közlő szándékának megfelelő. Például hazánkban egymillió ember havi megtakarítása egy forint, ezeré pedig száz, akkor átlagban, már 1,098 az átlag. Összeszámoltam, mert törvény írja elő, hogy a számlaleveleken tüntessék fel a havi, és az évben addigi (esetemben július 1-jéig) megtakarítások összege. Két ingatlannal rendelkezem. Számláim adatait összeadva, a rezsicsökkentés eredményeképpen júliusban 4338 forintot takarítottam meg, július 1-jéig pedig 59 ezer 390 forintot. Hat hónap alatt nem értem el a 66 ezer forintos többletet.
Olvasom, hogy az éves árindex 0,3 százalékkal csökkent. Csakhogy ebben benne van mindenféle cikk ára. A szegénység felé sodródók vagy abban tengődőket az élelmiszer árak érdeklik leginkább, csakhogy ehessenek, életben maradhassanak, kilátástalanul vergődjenek tovább. Azok pedig emelkednek. Tejet, kenyeret nem kapnak kétszáz forint alatt. A sertés húsok árai az ezerötszáz forintot közelítik. Tejfölt sem nagyon kapnak száz forint alatt.
Az átlag magyar havonta 58 ezer forintot vesz fel automatából. Nem azért, mert költségkímélőbb kártyahasználatra állt át. Egyszerűen nincs több a számláján.
A közhasznú munkaprogram felfuttatása megint az ámítások kategóriájába sorolható. Az állam augusztusra 244 ezer munkás foglalkoztatását tervezi. Már az országgyűlési képviselő választások előtt egyértelművé vált, hogy az egész program csak az uralkodó párt kampánya.
A Debrecent leginkább izgalomban tartó kérdés, hogy visszatér-e valaha a Munkácsy trilógia nemrég elszállított darabja, bátran állíthatom, az önkormányzati választások előtt hirtelen eredményesen zárulnak a képpel kapcsolatos tárgyalások. Megismétlődik a Seuso kincsekkel kapcsolatos kampánytrükk.
Churchill mondta anno: csak annak a statisztikáknak hisz, amit ő állított össze. Valahogy így van ezzel a magyar kormány is. Az adatokkal trükközés, s annak kommunikálásával napról-napra végzi az agymosást. Hosszabb távon, más forrásokból nyerhető információszerzés lehetőségeinek korlátozása, ellehetetlenítése árán eljuthat odáig, hogy a magyar állampolgár vakon fog hinni az adatoknak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás