Az Abigél Művészeti Szakközépiskola és Gimnázium dráma- és táncos osztályainak első nagyszínpadi megmérettetése Verdi: Nabucco c. operájában, 2014 február-májusa között volt, a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, a miskolci operatársulat vendégszereplésével.
Huszonöt diák állt színpadra esténként öt kisebb és nagyobb jelenetben Gratlovszki Katalin magyar-dráma- és Vollay Enikő tánctanár segítségével. A próbák szünetében beszélgettünk Pálosi Renáta és Kocsis Beatrix 11.G osztályos tanulókkal:
- Hogyan vetődött fel, hogy Verdi e korai operájának statisztaszerepeit eljátszhatják?
- Beatrix: Azt hallottam, hogy az Ady Endre Gimnáziummal felbontották a szerződést, mert problémák voltak a szerződés betartásával, de pénzügyi nehézségekről is beszéltek. Tőlem a dráma tanárnőm megkérdezte, hogy volna-e kedvem egy ilyen szerepet elvállalni.
- Renáta: Eleinte úgy volt, hogy csak a drámások és táncosok mehetnek a próbákra, de mi mindketten médiások voltunk, és nagyon érdekelt bennünket, hogy milyen a színházi élet. Voltak visszalépések is.
- Milyen gyakorisággal zajlottak a próbák?
- B: Ó, nagyon sokszor! Előfordult, hogy egy nap kétszer is mentünk, sőt, volt, hogy egy hétig nem jártunk iskolába.
- R: Reggeltől délutánig, s délutántól estéig.
- A színpadi jelenlét - bármilyen rövid legyen is az - nagyon kemény munka. Próbálják már ennek a felkészítő folyamatnak a menetét leírni. Hogyan zajlott egy nap?
-B: Általában délelőtt 10-től 14 vagy 16 óráig, majd visszajöttünk 16 órára, s egészen 10 óráig próbáltunk.
- Igen, ez a külső struktúrája! De hogyan zajlott a próba?
- B: Igen fárasztó volt!
- R: Nagyon figyelnünk kellett. Szigorú utasításokat kaptunk.
- Milyen utasításokat? Föl kellett-e kezdetben öltözni?
- B: Először utcai ruhában gyakoroltunk, és a hét utolsó pár napján kezdtük el a ruhapróbákat.
- A Nabucco nagyopera, így a statisztériának végig igen nagy szerepe van. A színpadi jelenlétük csak mozgás volt táncos elemekkel, vagy esetleg énekes elemekkel is próbálkoztak?
- B: Inkább csak mozgás, de a végén, ha úgy gondoltuk, akkor mi is elénekelhettünk egy szép dalt olaszul.
- Hányszor volt szerepük, tehát hányszor kellett bemenniük a színpadra?
- B: A szerepünk szerint ötször voltunk a színpadon, általában 10-15 percre, főként a felvonások elején és végén: egyszer zsidókat, egyszer közkatonákat, háromszor kéjelgő udvarhölgyet alakítottunk.
- R: Először zsidó ruhát vettünk, s gyertyákat tartva vonultunk be oldalt, majd közkatonaként két oldalról kalapban, sárga ruhában, s lándzsával kellett a tömeget összeterelni. A 2-4. felvonásban kéjelgős udvarhölgynek voltunk felöltözve. Mindenki kapott parókát, sarut, meg kiegészítőket pl. többrétegű fátylat. Először Abigélt követtük fel a színpadra, majd sétáltunk, ahogy a színpad forgott. A 3. felvonás elején egyenként léptünk a színpadra, táncoltunk, térdeltünk vagy leültünk, közben bejöttek a főszereplők. Végül a 4. felvonás közepén egy kivégzéshez két oldalról vonultunk be, s a színpadon is maradtunk. A tapsrendnél ismét ki kellett jönni, meghajoltunk, s ez után következett az olasz dal.
- Fegyelmezetten viselkedtek a statiszták?
R: Igen, nem volt fegyelmezetlenség, mert kicsit féltünk is, ismeretlen helyen is voltunk. Aztán izgultunk is, hogy ne rontsuk el.
- Az jó volt a próbafolyamat során, hogy megtapasztalták: van egy önöktől független külső rend és a közösségnek be kell tartani e szabályokat?
B: Nekem tetszett. Én élveztem. Én még nem voltam ilyen nagy színpadon, szóval emiatt jobban oda kellet figyelnem, mert egyébként én szétszórt vagyok.
- A rendező adta a statiszta feladatokat vagy az asszisztens?
B: Mindkettő.
R: Eleinte az asszisztens, és vele próbáltunk így két napot egy nagyobb teremben. Elmesélte, hogyan zajlik a történet, még a videó felvételeket is megmutatta, amik Miskolcon készültek, az ottani ősbemutatón. Csak később mentünk fel a nagyszínpadra, s ott már a rendező irányított.
- Milyen volt a főpróba és a premier?
R: Nagyon izgultam.
B: Én nem igazán. Eljátszottam, olyan volt, mint egy munka. Nem éreztem sem izgalmat, sem félelmet. Azt azért élveztem, hogy mindenki engem néz.
R: Egy csomó ember előtt azért jóval másabb, mint egymás között!
- Voltak-e ismerősök, családtagok valamelyik alaklommal?
R: A szüleim a főpróbán voltak. A barátom is ott volt.
B: Sajnos nem tudott eljönni senkim.
- Szívesen vállalnának újra statiszta szerepet?
R: Igen, reméljük, hogy vissza fognak hívni.
Szűk Balázs
Új hozzászólás