Halmos Sándor: A debreceni zsidóság története 1840-2007 című könyvének bemutatóját tartották a Debreceni Nagytemplom gyülekezeti termében június 20-án, pénteken.
A szerző ezzel a munkájával emléket állít a holokauszt 70. évfordulóján az ártatlanul és brutális módon kivégzett áldozatoknak. Derencsényi István, a református egyházkerület főjegyzője köszöntötte a szerzőt az emlékezet frissítő, ébrentartást serkentő, igényes munkájáért. Halmos Sándor művét jelentős hozzájárulásnak nevezte a történelmi emlékezet fenntartásához. Úgy fogalmazott: „A zsidóság számára az emlékezés, illetve emlékeztetés a megmaradás, a túlélés kulcsszava volt. Halmos Sándor az ősök tanításából is merítve és a személyes tapasztalatait és szerzett tudását is felhasználva, mintegy küldetéses elszántsággal végzi az emlékezés és emlékeztetés feladatát. Ez az emlékezés más, mint a régi szép idők megőrzése, és ezt Halmos Sándor maga is jól tudja.”
Halmos Sándor a kötetéről, annak háttéranyagáról így vall: „amit tudok, azt mind szüleimtől, illetve régi debreceni családoktól tudom, vagy saját tapasztalatomból. Ifjúkori mestereim megtanítottak az alapokra, amelyekre építkezni tudtam. A biztos tudásra, a hiteles történelem szemléletre. Az emlékezés és emlékeztetés biztosítja, felöleli a generációk egymást követő láncolatát.”
Halmos Sándor a könyvéről azt mondta, hogy ez a könyv a közösségről szól és próbál a kor társadalmi lehetőségeire rámutatni. A közösség fennmaradását nagyfokú alkalmazkodó képességének köszönheti, valamint annak, hogy a városban az egyházak és a város vezetése mindig is pártfogolta az együttműködést, a jó felekezeti viszony ápolását. A zsidóságnak olyan tudós rabbijai voltak, akik ezt erősítették.
A szerző szándéka, hogy segítse építeni a közösséget. A könyv az emlékezés és emlékeztetés szándékával született. A borító hűen fejezi ki mindazt, amiről a könyv szól, és a városi kötődést.
D.B.
Új hozzászólás