Régen és ma is így történik: a fegyveres testületekhez újonnan felszerelőnek esküt kell tennie. Enélkül nem kezdheti meg a szolgálatát. Az eskü szövege időről-időre változik. Az adott politikai rendszer a maga ”szája íze” szerint alakítja. Az 1902-ben érvényes fogházőri eskü így szólt:
„Én, ………………, esküszöm az élő Istenre, hogy Ő Felségének a királynak, Ő Felség Uralkodó Házának és Magyarország alkotmányának minden viszonyok között híve maradok, s hogy miután a debreczeni kir. törvényszéki fogház ideiglenes fogházőrnek felfogadtatott, ezen szolgálatom egész ideje alatt elöljáróim irányában föltétlen engedelmességet fogok viseltetni, a fogházat, annak külső és belső biztonságát, rendjét, elöljáróit és minden értékeit lankadatlan éberséggel híven és minden veszély ellen teljes erőmből, s ha szükséges, önfeláldozással is védelmezem, s egyáltalán magamat az előttem felolvasott, megmagyarázott, nyomtatott példányban kezemhez is kiadott utasítások szabályait szorosan alkalmazom, s azokban foglalt szolgálatbeli kötelességeimet állandó hűséggel és buzgalommal teljesítem, a foglyokkal vagy rabokkal össze nem játszom, azokat a miket a fogházra nézve megállapított rendszer és szabályok felfedezni tiltanak, ha csak a törvényes bíróság úgy nem kívánja, máskülönben soha senkinek semmi módon semmi árért vagy jutalomért felfedezni nem fogom. Isten engem úgy segéljen!”
(Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, VII. 22/a 1.d.)
Közreadta: S.F.
Új hozzászólás