A debreceni férfira köztisztasági szabályok megsértéséért róttak ki háromezer forintos pénzbüntetést. Mivelhogy a megjelölt határidőig nem teljesítette kötelességét, a rendőrök elcsípték, és a helyi börtönbe szállították.
Felháborodottan mesélte: - Nem kaptam én semmiféle értesítést, meg csekket. Mentem a melóba, amikor a zsaruk megfogtak.
A lakcímkártyán olvasható állandó lakcíme, ám két éve hajléktalan. Feleségének szeretője akadt. A szekrényajtó méretű, izomagyú jövevény kiverte a saját lakásból. Neje asszisztált hozzá.
A férfi alkalmi munkákból vegetált. Egy reggelen is melózni indult. Jó magyar szokás szerint a reggelt a kocsmában kezdte. A Bocskai büfében bedobott egy decit, futtában rágurított egy krigli sört. Pánikszerűen távozott is, mert a pálinka és sör egyveleg visszakívánkozott. Az ivó melletti garázssoron sugárban könnyebbült meg. Csak röpke pillanatokig élvezhette a könnyebbség üdítő élményét, mert egy „talpas” rendőrjárőr végigszemlélte hányásának menetét. Nem is maradt el a büntetés.
Annak ellenére, hogy hajléktalan, soha nem ütközött a törvénnyel. Eddig a börtönt is csak filmekben látta. Bírságát kifizette volna, mert annyi pénze mindig akadt. Elvált felesége közönye miatt került a rácsok mögé. Az értesítés a régi lakcímre érkezett. A némber tudta, hogy volt férje a hajléktalanszállón hajtja nap, mint nap nyugovóra fejét. Az értesítés eljuttatására mégsem vette a fáradságot, helyette laza csuklómozdulattal a szemetesbe „postázta” a hivatalos iratot.
A férfi, még mielőtt sajnálni kezdenénk, mulasztott, tehát dolgát magának nehezítette meg. A lakcímváltozást, ha az a hajléktalanszálló is, illett volna bejelenteni. Állampolgári kötelességének nem tett eleget. Nemtörődömsége börtönt eredményezett. Az exnej pedig kéjes örömmel dobta el a papírt, így „rúgva” még egyet kiebrudalt férjébe.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás