IZRAELBŐL JELENTI MUNKATÁRSUNK.
Vérprofik az izraeli biztonsági emberek. Vasárnap reggel a Liszt Ferenc repülőtéren szinte megszállták az El Al tel-avivi járatának minden négyzetcentiméterét. Mindezt azonban olyan észrevétlenül tették, hogy senki nem sejtette a felhajtást. Annyi észrevehető volt, hogy a terrorelhárítás hazai alkalmazottjai valakinek, vagy valakiknek segítenek, mert árgus szemekkel és csőre töltött Uzzikkal bóklásztak a csarnokban.
Péter, a magyarul kiválóan beszélő fiatalember kifaggatott mindenről, ki csomagolta be a holmimat, viszek-e ajándékot, mi célból utazom, majd miután kimerítő válaszaimmal a kölcsönös bizalom jeleként kezet fogtunk, mehettem.
Csaknem három órás repülő út után a Ben Gurion légikikötőben ért az első meglepetés. Az útlevél ellenőrzéskor megkérdezték, melyik városból érkeztem. Kihúztam magam, majd szinte kiabálva mondtam: Debrecenből. A középkorú, kissé őszes egyenruhás rám nézett, és előbb angolul, majd ivritül kérdezte: - Önöknél képviselő az a jobbikos Ágoston úr? Tudja, aki református presbiter - tette hozzá. - Mondja meg neki, hogy tudjuk, mit mondott néhány hete az egyik beszédében. Üzenem az illetőnek, hogy a holokauszt nem kamu, sőt nem holokamu. Én az ilyenek miatt nem ismerhettem meg a nagyszüleimet, akik ott maradtak Mauthausenben.
Beütötte az útlevelembe a vízumot, és kellemes tartózkodást kívánt.
Ilyen a hírünk, tekintélyünk a nagyvilágban. Igaz, általánosítani ízléstelen, meg nem is kell. Különben is itt, ahonnan ezeket a sorokat írom, a három világvallás központjában azt írja az Újszövetség egyik passzusa, hogy tanulj meg kegyet gyakorolni.
Még akkor is, ha egyre többen lesznek otthon az Ágostonok.
W. Gy.
Új hozzászólás