A városokban vagy környékükön akár merre is jár-kel az ember, mindenhol szemét és még több szemét. Ez a probléma nemcsak városon belüli, hanem az egész országban egy megszokott jelenség.
Pedig vannak kis falvak, települések, ahol a tisztaság szemet gyönyörködtető dolog. Igaz, ezekre a helységekre, csak nyugaton az osztrák határhoz közel találhatunk, pontosabban csodálkozhatunk rá. Sajnos, ez a negatív szemléletmód jellemzi az embereket, mivel sopánkodnak, hogy mennyire elcsúfítja a környezetünket, vagy a kisebb gyerekek betegek lesznek, mivel ők még határtalanul és veszélyérzet nélkül nyúlkálnak bele, mit sem tudva a következményekről.
Sok környezetvédelmi szakember, ökológus és biológus figyelmeztet a fennálló veszélyekre. Egy élő példa lehetne a nagybányai Aurul vállalat által okozott, 2000. január 30-án bekövetkezett, hatalmas ökológiai károkkal járó ciánszennyezése. Ez egy intő jel volt az emberek számára, hogy akár a rohanó világunkban felhalmozódó szemét bele kerülve a talajba, hasonló károsodásokat, környezeti, egészségügyi problémákat okozhat. Egy közismert tény a PET palackokról, hogy napfénynek kitéve, azok a vegyületek, amelyekből a palackok készülnek, belekerülnek a vízbe vagy belemosódnak a talajba. Szomorú látni, amikor a Tisza partján sétálva ott az a rengeteg flakon, vagy éppen egy tőkés récét vág fejen egy ukrán vodkás üveg. Ilyenkor az ember tehetetlenek érzi magát, mivel nem tudja felelősségre vonni azt, aki ezt tette, hanem csak próbálja menteni a menthetőt.
Sajnos, a szelektív hulladékgyűjtéssel sem javult/javul a helyzet, mert amit külön válogatunk a gyűjtőszigetekben, azokat a szállítás során egy térben helyezik el. Másrészt a vandalizmus, amivel gyakran akad dolguk a tűzoltóknak: néhány felgyújtott szelektívgyűjtő kuka miatt. Az ember egy pusztító lény, de vannak köztük olyanok is, akik próbálnak tenni, hogy szebb és élhetőbb legyen a közvetlen környezetünk és a jövő generáció számára is megmaradjon.
A lényeg mégis az, hogy nem bántja a szemét a sok szemét?!
Somogyi Eszter
Új hozzászólás