Néhány évvel ezelőtt a fenti címmel környezetvédő kampány zajlott. Az ország már akkor elviselhetetlenül elszemetesedett. Jobb érzésűek, hazánk jövőjéért aggódóak tették fel a kérdést: nem bántja a szemét? A válasz rezignált, reménytelenséget tükröző: nem.
Azóta csak romlott a helyzet. A környezet tisztasága sajnos kevesek ügye. Szélmalomharcot vívnak. Hiába a környezetért lobbizás, érvelés. Semmi haszna. Süket fülekre talál. Ott tartunk, ha kies kis hazánk koszolódása a jelenlegi ütemben folyik, unokáink térdig gázolhatnak majd a szemétben, bekövetkezik Magyarország szennybemenetele. Moldova György 1993-ban ezzel a címmel írt környezetvédő riportkönyvet. A rendszerváltás utáni évek állapotát is már siralmasnak tartotta. Ha mostanság veselkedne neki, az ország szemétállapotáról egyenesen szörnyű képet festhetne.
Lustaság, nemtörődömség, vagy a szemét szállítási, kezelési díjának megspórolása miatt szanaszét szemétkupacokkal találkozhatunk. A Panoráma úton tele van az erdő alja. Illegalitásba vonult szemetelők az útmenti pihenőkhöz szórják hulladékaikat. A Fényesudvar tízemeletesei és a nyíregyházi vasút közötti kiserdőben virágszőnyeg helyett szemétrengetegben gázolhatunk. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal környékén lakó partizán lakótárs lesből szemetel. Éjszaka, amikor senki sem látja, helyezi el hulladékát. No, nem a kukákban, hanem a szeméttárolók mellé önti használt pelenkáit, véres intim betéteit, egyéb, hányingert keltő mocskát.
Ha ennyi nem elég, akkor álljon itt a minapi eset. Az egyik társasház lépcsőházának első lépcsőfordulójában ételes papírtálca éktelenkedett. Rekeszeiben csirkecsontok. Valaki házhoz szállított csirkeétket fogyaszthatott, s mivelhogy lusta volt a szeméttárolóig fáradni (otthon meg talán még szemétkosara sem volt), a dolog könnyebbik oldalát választva, egyszerűen kipakolta a maradékot. Albérlete ajtaján keresztül bizonyosan hallhatta a felháborodott lakók szitkozódását, de inkább azt is eltűrte, csakhogy „fölösleges” mozgást ne kelljen végeznie. Megerőltetőnek tarthatott tizennyolc lépcsőfok, és oda-vissza negyven méter megtételét. A tálca fölé ragasztott dörgedelem sem zavarta. A lényeg, hogy az ételmaradék nem a lakást szennyezte. A többi meg le van ejtve.
Elidegenedő világunkban egyre ijesztőbb megnyilvánulásokkal szembesülhetünk. A társadalmat az együttélés legelemibb szabályainak figyelmen kívül hagyása egyre inkább jellemzi. Tombol az egoizmus, öntörvényűség. A Föld nevű bolygó fogja kárát látni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás