Azt álmodtam, hogy a Csapó utcán sétáltam a tizenhárom éves fiammal. Bevallom őszintén, nem könnyű vele mostanában. Bevallom még őszintébben: baromi nehéz vele mostanában. Ellent mond még annak is, amit kérdezek tőle: - Nem vagy szomjas, kérsz egy üdítőt?
Válasz: - Nem! De! Nem, de mégis, nem! Igen! Nemigen!
Szóval, álmomban sétáltunk a Csapó utcán, gyönyörködtünk a galambszaros szegletekben, a Vár utca sarkán az összeomlás szélén álló zenede épület régvolt eleganciájában, ahol jóleső érzés töltött el, mert a romvár sarkait négy Atlasz tartotta a vállán. És tudom, hogy ők kajak fiúk, kibírják akár egy parlamenti cikluson is át, sőt, azt hallottam, hogy két önkormányzati ciklusra is ki vannak gyúrva ezek a tartóemberek. Aztán sétáltunk egyik oldalról a másikra, ám egyszer megmeredt a fiam.
- Cigit akarok! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Nem vettem komolyan, pont az ilyen hülye korszakában van, majd kinövi.
- Na, gyere, menjünk tovább! – és egy simogatással tovább lendítettem volna. De, mint a csacsi, nem mozdult.
- Nem akarok tovább menni, cigit akarok, rá akarok gyújtani, nekem is jogom van egy pippantásra! – ordította.
- De mit akarsz te azzal a rohadt cigivel? Se én, se az anyád nem dohányzik.
- Egy slukkot! – mondta nagyképűen, és félkörívben rajzolt valamit a kezével.
Erre hirtelen pofonra emeltem a kezem, de abban a pillanatban felébredtem, mert saját magamat vágtam fejbe az ágyban.
Reggel aztán elnézést kértem a fiamtól, hogy álmomban meg akartam ütni, mert akkor és ott igazán pimasz volt. Aztán ő is elnézést kért, és közölte, hogy esze ágában nincs cigizni, de még csak kipróbálni sem. Más kérdés, hogy nagyon érdekli, mi van a lehomályosított trafikos üvegablakok mögött, az örökké zárt ajtók védelmében, viszont bemenni nem mehet, még akkor sem, ha egy gyümölcslevet szeretne venni. Ő maga mondta, ha egyszer bemehetne, soha többé nem érdekelné. Kérlelt is, karácsonyi plusz ajándékként intézzem el neki.
Mit tudtam mondani ezekre az érvekre? Örültem, hogy a fiam nem szokott rá a cigire. Az őszinteségéért meg felajánlottam neki egy kólát.
De a fiam inkább egy gyümölcslevet kért.
Normális ez az egész?
ba
Új hozzászólás