„A hiba az ön készülékében van,” – szokták mondogatni felelősség keresésekre reagálva. Nem vitás, könnyű elrontott dolgainkért másokat hibáztatni.
Ha nem akad bűnbak, még mindig foghatjuk a sorsra, mint kiszámíthatatlan, befolyásolhatatlan valamire. Az ilyesfajta védekezéssel magunk felelősségét igyekszünk lenullázni. Nincs semmi értelme. Az okolással a kiszemelteket sértjük, magunkat ámítjuk.
Mennyivel egyszerűbb lenne magunkkal szemben őszintének lenni. Vállalni a felelősséget magunkért és mindenért, amik vagyunk és leszünk. Gondjainkra ne keressünk kifogásokat, problémáink hajtogatásával ne untassunk másokat! Hagyjuk abba a panaszkodást! A siránkozó ember hamar magára marad. Tulajdonképpen senkit nem érdekel a mások problémája. Fölösleges beszélni arról, hogy miért nem vagyunk boldogok, mennyi bajunk van az életben. Tartsuk meg magunknak, és keressük a megoldásokat, egyedül mi vagyunk képesek változtatni rajta. Akkor megmaradnak a barátok, ismerősök és bőséggel teszünk szert újabbakra is, hiszen a kiegyensúlyozott, határozott, életvidám egyéniségek vonzóak. Sokan példaképüknek tekintik, belőlük igyekeznek erőt meríteni.
Mi vagyunk a felelősek saját sorsunkért. Ne a sors irányítson minket! Olyan nincs. A rossz döntéseket kenjük a megfoghatatlanra. A sorsunkat nekünk kell navigálni. Életünket nem viharos tengeren hánykolódó lélekvesztőnek kell elfogadni, hanem a szélsőségek között is kapitányi módon irányítani.
Az önmagukért és sorsukért felelősséget vállalók eredményorientáltak. Mindig kezdeményezzünk! Nem engedjük, hogy ezt a „sors” tegye! Feladatvállalásokkal keressük a módját a több felelősségvállalásnak! Így válhatunk hasznossá, értékessé, vívunk ki elismeréseket magunknak. Márpedig a pozitív visszajelzéseknél nincs jobb motiváció.
Tehát merjünk őszinték lenni magunkhoz, ne sírjuk világgá problémáinkat, helyette cselekedjünk. A segítséget ne másoktól várjuk! Önmagunk legyőzése a legkomolyabb siker.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás