Egy héttel ezelőtt, Elég volt című írásomban rendesen leamortizáltam a Loki stábját, játékost, vezetőt egyaránt. Letargikus hangulatommal nem voltam egyedül, sokunknál betelt a pohár.
Főleg amiatt, hogy az elkényeztetett cívis, nyakas piros-fehér rajongó az utóbbi évtizedben nem a kudarcokhoz szokott, amikor kedvenc foci csapatáról esett szó. A szösszenet annyira megtetszett az egyik debreceni hírportálnak, hogy szó szerint idéztek belőle több mondatot, gondolták megszólalnak majd kommentjeikben a drukkerek, és ha nem is anyáznak, de legalább lehülyézik a szerzőt. Nem újkeletű dolog ez tőlük, azokon a hasábokon - természetesen betartva az etika szabályait - gyakran előfordulnak ilyetén beszólások. Vártam, vártunk mindannyian, aztán 24 óra múlva lekerült a cikk a netről. Labdarúgó nyelven szólva ezt hívják öngólnak. Egyébiránt el kell ismernem, óriási reklámot kapott a mi portálunk ezzel. Nem nálam, mert én állandó olvasója vagyok a konkurenciának, és szó, ami szó, jónak tartom oldalaikat, még ha nem is értek velük mindenben egyet.
Na, ennyit az előzményekről. Most el kellene gondolkodnom mit is írjak? Pálfordulás ugyan nem történt véleményemben, de tény, most csak a szépre kell emlékezni néhány órával a Loki-Honvéd meccs hármas sípszava után.
Használhatott a sok kritika, a féltő gondoskodás, a néha indulatos, már-már indolens megjegyzés, mert mentek előre a srácok megalkuvás nélkül kilencven percen át, mint a meszes a Tüzépen. Szebbnél szebb támadásokat szőttek, nem véletlenül csattant fel a taps többször is 2662 néző tenyeréből. És ez utóbbi szám még mindig csak egynyolcada a telt háznak.
Még nem tudható, hogy kint van-e a gödörből a csapat, vagy csak a fejét dugta ki egy pillanatra, hogy szétnézzen. Nem baj, ha az utóbbi is történt, a kinyújtott kezet megragadjuk, ha látjuk, hogy nem önszántukból voltak eddig a mélyben. Azért fogalmazok ilyen sejtelmesen, mert ezt tette Kondás mester is két hete, aki azt mondta, tudja, mi a baj, megvan a kivezető út. Na, kérem szépen! Tessék hát nekünk is elárulni, hogyan sikerült újra a rajtvonalra állni. És ugye ezek után sprintelünk majd az előttünk állók elé?
Nem baj, ha idén nem leszünk ott a dobogón, ebbe is beletörődünk, de ha a szombati akarást és küzdést látjuk, könnyen jöhet a megbocsájtás. És ne feledjük, a Magyar Kupában még állunk, lehet tehát tervezni is a jövő évi nemzetközi megmérettetéseket.
Ehhez viszont télen igazából meg kell erősíteni a gárdát. Csak az maradjon, aki mentálisan a topon lesz ezután. A fiatal, alig 18 esztendős, saját nevelésű Balogh mindenképpen. Az ő korosztályát is hiányoltam legutóbb. És tessék! Vastapsot kapott minden megmozdulása a pályán töltött 18 perc alatt.
Jön most két hét szünet a válogatott selejtezői miatt, a rendrakás folytatódhat. Aztán idegenben okozhatnánk egy kis meglepetést a Vidinek, majd itthon a Fradinak. És megint szép lesz a világ a ködszínház környékén...
W. Gy.
Új hozzászólás