A világ szinte minden táján ismerik. Nincs gyermek vagy felnőtt, aki bizonyíthatná létezését vagy épp annak ellenkezőjét. Legendák, mondák, egyházi és világi folktörténetek övezik, sőt még a politika is alkotott magának egyet évtizedekkel ezelőtt. No de honnan is indult a mikuláskultusz?
Egyeseknek Mikulás, másnak Télapó (például a germán-skandináv mondavilágban, Odin továbbéléseként), nyugaton Santa Claus, míg a kommunisták és a szovjetek Gyed Morózként (szovjet télapó) próbálták eladni. Maradjunk a Mikulásnál! Noha a kéményen való érkezés, a sugárhajtású rénszarvasok, meg a kifogyhatatlan puttony a jelek szerint sok tekintetben kissé eltér a racionalitástól, a Lappföldön élő Joulupukki, valamint a Mikulás hagyományainak elindítója, a mai Törökország területéről, Lycia provinciából származó egyházi alak, a 3. században született Szent Miklós püspök volt. Adományozó szent volt, aki örökölt vagyonát osztotta szét. Noha viszonylag kevés feljegyzés támasztja alá életének biztos pontjait, annyi bizonyos, hogy a szegény sorsú és beteg gyermekeket készségesen támogatta, ezért is vált többek között a gyermekek, diákok és nehéz körülmények közt élők védőszentje. Püspöki mivoltából tehát könnyedén érthető, hogy az eredeti, mondhatni „ősmikulás” alakját miért ruházta fel a hagyomány püspökpalásttal, püspöksüveggel, illetve pásztorbottal-püspökpálcával.
Mindezt áttekintve azért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kommunista rezsim próbálkozása már önmagában is megmosolyogtató, hiszen eme ártatlan, a gyermekek számára igen kedves hagyományban is az egyházi élet eltörlésének lehetőségeit, a szovjet-karhatalmista törekvések erőltetését lássák meg. Trianon sem marad ki a történetből, hiszen a Mikulás elnevezés a Miklós szlovák megfelelője, így az 1920-as esztendő eseményei után sem nézték jó szemmel a kultusz jelenlétét – mára szerencsére többnyire demagógiáktól mentes a december 6-i ünnep megítélése.
Az évszázadok-évtizedek során egyébként jócskán torzult pro és kontra is a Mikulás alakja, hiszen egyes nyugati irányok szentként tisztelték, északon a mitológia alakjának tartották, valahol egész ünnepkört építettek fel köré, a Coca-Cola egyenesen ez idő tájt megkerülhetetlen reklámarcnak használta a nagy szakállú, piros ruhás ajándékozó jótevőt. Az amerikai vonal pedig konkrétan összekötötte a karácsonnyal, Mariah Careyvel, a Polar Expresszel, meg a manókkal. Az azonban bizonyos, ez a világ (hiedelem vagy valóság – mindenki maga döntse el) napjainkban különösképp fontos, hogy még a karácsony előtt is legalább egy napig örömteli, kellemes várakozásban teljenek a gyermekek és felnőttek percei egyaránt, akár hisszük mindezt, akár nem. Mert bár lehet, hogy nem szánon érkezik, piros orrú rénszarvasával, a történelem mégis igazolja, hogy volt valaki, aki olyan volt mint ő.
Barna Marci
Új hozzászólás