Két alkoholbarát a számtani alapműveletek alkalmazásával találta meg a számukra legmegfelelőbb megoldást.
Nyár volt. Döntésük a Balatonhoz vezette őket. Elhatározták, hogyha a kutya kutyát eszik, akkor is jól fogják érezni magukat. A makacs következetesség okai a feleségek. Ismerve uraik beszűkült vágyát, rövid pórázon kívánták tartani őket. Igen ám, a megvonási tünetek azonban felülírnak minden törekvést. A napi betevő decik megszerzése a férjeket kényszerűen ötletessé tette.
Aznap az asszonyok gulyást főztek ebédre. Hamar kiderült azonban a zöldséghiány. Készségesen ugrott a két zsivány, ami persze egyből feltűnt az oldalbordáknak. Rosszat sejtve igyekeztek korlátozni őket, ám a férfiak meglepő indokkal altatták éberségüket. Mivelhogy sürgősen kellett a gulyásba való, azt javasolták, induljanak ketten két irányba. Az asszonyok ebbe belementek. A férjek ellenkező irányba indultak, de előtte suttogva találkát beszéltek meg a környék egyetlen vendéglátója elé. A levesízesítő beszerzése nem okozott gondot. Álltak a jobbfajta csehó előtt és az italárlapot vizslatták. Azonban hamar gondjuk támadt, mert innivalót csak két és négycentes kiszerelésben kínáltak. A torkuknak pedig minimum felesre volt szüksége.
Gondolkodóba estek. Az ivást nem akarták elaprózni. Az anyag egyben legurítása az igazi. Akkor mar, éget, hat.
- Tudod, mit? – csapott az egyik a homlokára. – Kérünk két négycentest és egy kettest, aztán kettéöntjük.
Az ötletet rögvest átültették a gyakorlatba. A felezett mennyiséget egy hajtással zúdították gyomrukba, aztán siettek asszonyaihoz, nehogy azok gyanút fogjanak.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás