Mensáros László, a magyar színjátszás kiemelkedő alakja kétszer töltött rövidebb, hosszabb időt Debrecenben. Egyszer önszántából, máskor kényszerből.
A városba történő első érkezését börtönbüntetés előzte meg. 1949-ben politikai okok miatt elbocsátották a Színművészeti Főiskoláról. Elkeseredésében a disszidálás mellett döntött. Körmendnél próbált átjutni Ausztriába, de elfogták. Tizenhárom hónap börtönbüntetésre ítélték, melyet az utolsó napig leült.
A börtön után visszatért a színház világában. Mint képzetlen és börtönviselt, statisztaszerepekkel kellett megelégednie. 1952. augusztus 1-től a Csokonai Színház tagja.
Rendszeresen játszott, közben a főiskolai tanulmányait is befejezhette.
1956. október 23-án a Csárdáskirálynő volt műsoron. Míg zajlott az előadás, kint a színház homlokzatáról, hatalmas üdvrivalgással verték le a vörös csillagot.
Nemcsak játszott, hanem politizált is. Rendszeresen eljárt a Kossuth kör vitáira. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely a követeléseiket a kormányhoz vitte. Nem meglepő módon választották a Csokonai Színház és a Városi Forradalmi Bizottság tagjává. Neki köszönhető, hogy a forradalom alatt a színházban nem történt atrocitás.
1957-ben Pesten folytatta. Ötvenhatos tevékenységéért 1958. augusztus 22-én tartóztatták le. Bátyja Hajnal utcai lakásáról állították elő, vitték a Maros utcai rendőrőrsre, majd börtönbe.
A fővárosból vonaton szállították Debrecenbe. A kísérő őr – szabályellenesen – nem bilincselte meg a művészt, az utasok előtt nem akarta nehéz helyzetbe hozni, Mensáros pedig becsületszavát adta, hogy nem szökik meg. A debreceni börtönbe 1958. augusztus 26-án fogadták be. A 497-189 törzsszámot kapta. A bíróság első fokon elítélte, majd 1958. október 24-én visszaszállították a Budapesti Országos Börtönbe. 1958. december végén újra Debrecenbe hozták. A december 31-i másodfokú tárgyaláson, bizonyíték hiányában az ügyet első fokra utalták vissza. 1959. április 9-én a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2 év 2 hónap börtönbüntetést rótt rá, a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvételért. A hatalom ezzel a büntetéssel üzent, meg akarta félemlíteni a művészvilágot.
Márianosztrán töltötte büntetését. Amnesztia miatt felezték a 2 év 2 hónapot és beszámították az előzetes letartóztatásban töltött négy hónapot, így kilenc hónapot töltött rácsok mögött. 1960. július 20-án szabadult.
Utoljára a nyolcvanas évek közepén járt Debrecenben. Az ügynök halála főszerepét játszotta vendégművészként
Felejthetetlen volt - egy egész életen át.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás