Megtorlatlan bűnök

Értelmetlen rongálás

A napokban látott napvilágot a főváros tavalyi bűnügyi statisztikája. Az előző évi eseteknél kevesebb jutott a rendőrség tudomására.

Például 2014-ben 44 emberölés történt, 2015-ben már csak 33. A kedvező tendenciának még örülhetnénk is, ha a jelentést nem olvasnánk tovább. A felderítési arány mindössze 40 százalék! Ez az egyik ok, amiért az állampolgárok nem érzik magukat, ingatlanjaikat és ingóságaikat biztonságban. A másik ok méginkább lehangoló: a károsultak a kisebb horderejű, kárértékű bűncselekményeket nem jelentik, mert tapasztalatból tudják, hogy az egyenruhások az elkövetők felderítése érdekében nem túlságosan szaggatják magukat, így azok nem is lesznek meg. Az állampolgárok maguk próbálják életüket, értékeiket védeni. Teszik ezt életbiztosítások kötésével, riasztók, mechanikai zárak felszerelésével, lakóközösségek figyelőhálózatának megszervezésével.

Vidéken sem jobb a helyzet. Debrecenben ugyanúgy elszomorító a felderítettség mutató, mint szerte az országban. Ismerősi körömben se szeri, se száma az olyan történeteknek, melyekben az egyenruhások eléggé lagymatagon keresték a tetteseket. Amilyen a munka, olyan az eredmény. Ennél már csak azok az esetek bosszantóbbak, amelyekkel a rendőrség hivatalból sem foglalkozik. Ezek a kis kárértékű stiklik.

Társasházunk előtt viharvert telefonfülke dacol a mobilkorszakkal. Üvegét unatkozó ifjoncok hetenként berúgják. Egyszer, a felettünk lakó Jani éppen kutyáját sétáltatta, amikor két, az erejével nem bíró ifjonc nekiesett a fülkének. Jani rájuk eresztette harci ebét. Mégis ő járt rosszul, mert a fiúk feljelentették.  

Dezső szomszéd nagy értékű kocsikkal kereskedett. Németországból hozta. A tízmilliós verdákat, garázs hiányában, a ház előtt parkoltatta. Többször panaszolta, hogy valakik az éjszaka folyamán megkarcolták azokat. Eltüntetésük százezrekbe került. Oda lett az üzleti haszna. Dezsőnek egy nap elfogyott a türelme és elköltözött. 

Az idős Attila szomszédnak csak Trabantra tellett. Igaz, négyütemű. Gondolta, egy olyan papír Jaguárt csak nem bántanak a rossz szándékú emberek, ezért riasztót nem szereltetett bele. Nagyot tévedett, mert volt olyan év, amikor ötször törték fel. Leginkább azt a feltörést fájlalta, mikor a horgászfelszerelését vitték el.

Gábornak a kocsi motorháztetejét szerelték le. Csaba Fordjának rendszeresen kiszúrták a kerekét, egy alkalommal pedig meglazították a kerékrögzítő csavarokat. Lajos szomszéd Mercedesének hátsó kerekét lopták le. A futóművet téglákkal támasztották fel.

A lépcsőház bejárati ajtajának üvegét sem kímélték. Egy albérlő részegen próbált bejutni. Bódultságában nem emlékezett a kaputelefon nyitókódjára, az ajtókulcsot meg otthon hagyta. Nem sokat teketóriázott, lábbal rúgta be az üveget. Másnap a lakásszövetkezet elnöke vonta felelősségre, de még a másnaposnak állt feljebb. A rendőröknek kellett megfékezni.

Valaki szemetelésével bosszantja az ott lakókat. A szeméttel teli zacskókat (sohasem egyet hoz) lusta a tárolóba dobni, hanem egyszerűen a járdára helyezi. Jönnek a macskák, kutyák, hajléktalanok, a nejlonzacskókat szanaszét szaggatják, szétszórják a szemetet. A szél már csak rásegít.

A minap Józsi szomszéd kopogtatott. Kért, másnap vigyem őt gumishoz. Kiszúrták az egyik hátsó gumiját. Felszerelte a pótkereket. Másnapra azt is megbicskázták.

A példák bizonyítják, a helyi bűnüldöző szerveknek volna mit tenniük. A városlakók maguk kényszerülnek gondoskodni védelmükről, így ők mondhatják el, hogy „őrzünk és védünk”.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.