Az ezeréves Magyarország feldarabolásának századik évfordulója alkalmából leng a fekete gyászlobogó Debrecen főterén. Mialatt a vászon katonai tiszteletadás mellett méltóságteljesen kúszott a magasba, még az ég is az elcsatolt földekért könnyezett. Szó szerint.
Pontosan 16 óra 30 perckor megkondult a Nagytemplom harangja. Ebben a pillanatban indult útjára a katedrális mellett emelkedő zászlórúdon a Trianon emlékezetét hirdető gyászzászló is, melyet a honvédség egyenruhásai húztak helyére. A harangok megkondultak, a borús időben sapkát viselők kezükbe vették fejfedőjüket és tisztelettel adóztak a centenáriumnak. Ahogy ezt megtették, a messziről is jól hallható harangzúgást azok is megkönnyezték, akik talán nem tervezték. Ebben az égiek segédkeztek, ugyanis váratlanul hulló esőcseppek gördültek végig a megilletődött arcokon. A 100 másodperces harangozás utolsó „őrbástyájaként” a Szent Anna Székesegyház csendesült el, majd legnagyobb megdöbbenésünkre kongása befejeztével mintha kettévágták volna az eseményeket, erős napsütés lepte el a Kossuth teret. Bár a közönség és a városvezetők túlnyomó része szétszéledt, a terep kiürült az eső hatására, néhányan azért ellenálltak a csapadékverésnek. Egy huszártiszt ifjú emlékezőkkel beszélgetett. Egy-két elhivatott fotós pedig még gépe vízállóságát is próbára tette annak érdekében, hogy az utókor számára igazán különleges felvételek maradjanak a századik évfordulóról.
Úgy éreztük, a nap fájdalmas, ugyanakkor különleges hangulatát az időjárás és az évforduló megrendítő egybeesése után már semmi sem fokozhatja. Erre mégis sikerült rácáfolnia Apponyi Albertnek, hiszen az esti tv-műsor az ő védőbeszédét mutatta be korunk híres színészeinek közreműködésével. A film megdöbbentő hitelességgel vitte színre a szónoklat tökéletességét magyar oldalról és az azzal ellentétes érdektelenséget Clemenceau részéről.
Barna Marci
Új hozzászólás