Oroszlányban a napokban emlékeztek meg a Márkushegyi bányarobbanásról. Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat Márkushegyi aknájában, 1983. június 22-ére virradó éjszaka sújtólég-robbanás következtében harminchét bányász életét vesztette.
Aznap a környéken ítéletidő tombolt. A hajnali két óra körül kitört vihar a bányában áramkimaradást okozott és leállt a főventilátor. Emiatt megszűnt a szellőzés, ami a metángáz felgyülemlését okozta. A vizsgálatok szerint az áram visszakapcsolása során keletkezhetett az a szikra, ami a sújtólégrobbanást okozta. Az iszonyú erejű robbanás mintegy 400 méter mélyen következett be, amely minden vágatra és fejtésre kiterjedt. Mindent elsöpört, több tonnás gépeket, elektromos berendezéseket és a lent tartózkodókat. A bányászok mentése azonnal elkezdődött. A bányamentők sorra hozták a felszínre a sérülteket és a holttesteket, rajtuk égési és mechanikai sérülések nyomaival.
Abban a műszakban (siktában) 94-en dolgoztak. Harminchét bányász életét vesztette, öt súlyos és tizenkét könnyebb sérültet kórházba szállítottak.
A bánya a Vértes hegység nyugati előterében, Oroszlány város térségében, Pusztavám és Bokod falvak között helyezkedett el. A mintegy 400-500 méter mélységű, földalatti létesítményben eocénkorú barnaszén kitermelését végezték. A bánya az energetikai szén termelésével a biomassza mellett az Oroszlányi Erőmű alapanyag-ellátását biztosította.
A mai Magyarország területén minden földalatti szénbánya (és néhány más bánya is) sújtólégveszélyes besorolást kapott, mert a bányalevegő mindenütt metánnal telített.
A sújtólég (régies elnevezése: viheder, bányalég) a metán (CH4) és a levegő robbanóképes elegye a mélyműveléses bányászatban. Mivel színtelen és szagtalan, a legfőbb bányaveszélyt jelenti elsősorban a feketeszenet termelő bányákban, de előfordul barnaszén, lignit kitermelése során és nem ritkán érc- és sóbányákban is.
A legveszélyesebb területnek a mecseki feketeszén tárnák bizonyultak. Az első sújtólégrobbanást itt 1870-ben jegyezték fel. A márkushegyi szerencsétlenség előtt a legtöbb áldozatot követelő robbanás a szászvári bányában 1910-ben történt. 17 áldozatot követelt.
A harmincnégy évvel ezelőtti szerencsétlenséghez személyes emlék is kapcsolódik. Azon a nyáron gyerekeket táboroztattunk Oroszlányban. Már az első napon hozzánk csapódott egy jól megtermett, csupa izom bányászfiú. Egyik kolléganőnk tetszett meg neki. Minden idejét velünk töltötte. Színesen beszélt munkájáról, a bányászéletről. Június 23-án korán reggel helikopterek zúgására ébredtünk. Az ablakokon kinézve a város felbolydult méhkasnak tűnt. Akkor még csak sejtettük, hogy valami rendkívüli történhetett. Dehogy mi és hol? Az első információt a kollégium portásától kaptuk. Szűkszavúan csak annyit mondott: robbanás volt a bányában. A folyton szirénázó mentőautók éreztették a baj komolyságát. A reggeli után rohanva érkezett a bányászfiú. Leroskadt az előtér első székére és zokogni kezdett. Mi, felnőttek próbáltuk vigasztalni. Valamennyire megnyugodva hálát adott nekünk. Ugyanis az éjszakai műszakban ő is leszállt volna a bányába, de a kedvünkért szabadságot vett ki. Többször bepárásodó szemmel közölte: megmentettétek az életemet. Aztán részletesen beszámolt a szerencsétlenségről.
Azon a napon minden programot lemondtunk.
Két nappal később eltemették az áldozatokat. A temető nem messze volt szálláshelyünktől. Mindent láttunk. Bányász egyenruhába öltözött bányászok, fekete ruhát öltött hozzátartozók és gyászolók nemcsak a sírok környékét foglalták el, sokan a temetőn kívül búcsúztak a halottaktól. A bányászzenekar folyamatosan játszotta a bányászindulót. Minden koporsó előtt két bányász állt díszőrséget. Megrázó élményként maradt emlékezetemben a sok száz síró hozzátartozó, barát, ismerős.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás