Nemzetiségét tekintve magyar. Humorista, költő, zeneszerző, színész, dalszövegíró, buddhista pap, a L’art pour l’art Társulat és a KFT együttes alapító és jelenlegi tagja. Biztosan kitalálták már. Beszélgető partnerem Laár András.
- Úgy tűnik, szimpatikus önnek ez a vidék, mert rövid idő alatt másodjára találkozhattak önnel a rajongói. Úgy két hete, a hajdúszoboszlói Rock café teraszán lépett fel új zenekarával a Besenyő Pista Spirit Banddel. Külön érdekessége volt a koncertnek, hogy a doboknál a harmincnyolc éves fia, Dávid ült. Most pedig itt Nagyhegyesen egy önálló est után beszélgetünk. A humor szerepe a megvilágosodásban. Így dedikálta az előadást.
- Én, odajárok, ahova hívnak. Úgy tűnik, ez a vidék szeret engem. Nem véletlen, hogy a Besenyő Pista Spirit Band első, bemutatkozó koncertje Hajdúszoboszlón volt, és csak a második koncert volt az A38-as hajón. A zenekart idén, három zenésztársammal - Galántai Zsolttal, Barabás Bélával és Laár Dáviddal alapítottam. Ez egy új, igazán egyedi, izgalmas zenei produkció, melyben megjelenik a felszabadító erejű abszurd humortól, a 70-es éveket idéző kicsit beates, kicsit rock and rollos világig minden zenei stílus. Felcsendülnek önálló szerzeményeim, a KFT-s slágereim, valamint számos kiadatlan régi és új dalom. Időnként, természetesen feltűnik a színpadon a mindenkinek mindent megmondó, bőrkabátos, sapkás, bajszos Besenyő Pista bácsi is.
- Aki, nem mélyedt bele a ma estét hirdető plakátok szövegébe, bizton gondolta, hogy ez egy Besenyő Pista bácsis est lesz. Ezzel szemben egy gondolkodásra serkentő bő két órát kaptunk. Ez volt az eredeti célja?
- Amit most mondok, még médiában sosem hangzott el. Képzelje el, nekem küldetés tudatom van! Már tizennégy éves koromban meggyőződésem volt, hogy én komoly feladattal születtem ebbe a világba. A téveszmék ellen harcolok, amik az emberek fejében vannak elültetve. Szerintem a téveszmék a saját szenvedésünk melegágya. Erre legjobb példa az anyám és apám viszonya. Két polgári beállítottságú intelligens ember folyamatosan küzdött egymással. Tizenhat éves voltam, amikor elváltak, és legközelebb akkor találkoztak, amikor negyvenöt éves voltam. Az anyám temetésén. Ez a küldetésem lényege. Az elromlott dolgokat harmóniába hozni. Ám, nem kívánom megváltani a világot. Azt szeretném, hogy végre, mindnyájan éljük meg az ellentéteken túli feltétlen szeretetet!
- Amennyiben ilyen tudatosan élte az életét, miképp lehet az, hogy mégis három felesége volt. Miért nem találta meg elsőre az igazit?
- A sors nem adta meg nekem. A legnagyobb probléma én magam vagyok. Úgy fogalmaznék, hogy magamban „többen” vagyok. A mostani inkarnációm minimálisan hat alszemélyiségű. Ebből három kifejezetten karakteres, ami szinte tolerálhatatlan egy normális nő számára. Hogy mi ez a három? Az első a lágy, művész lélek, a zenész. A második a mindenen röhögő bohóc. A harmadik a buddhista mágus. Ennek valamelyike, minden házasságomból kilógott. Az első felségem nagyon szerette az én finom zenéimet, de amikor én nyerítve röhögtem az abszurd humor poénjain, ő erősen csitított, mondván: - Andris ne üvöltözz! A második feleségem, imádta a zenét, az abszurd humoromat, de azt nem értette, miért megyek ki a ház mögé, az égő tűzhöz szertartást mívelni. Én nem akartam egyik kapcsolatomból sem kilépni, csak szerettem volna a teljességet megélni az életemben, amennyire csak lehet. Ennek ellenére a mindhárom volt feleségemmel tökéletes a kapcsolatom. Főleg az első kettővel, amely szinte testvéri, báty-húg szintre emelkedett. Volt felségeimmel a kapcsolatom akkor is szent maradt, amikor már nem voltunk együtt. Hiszen ez színtiszta vérkapcsolat. Az első feleségem, Anna szülte nekem Dávid és Bence fiamat. A második feleségem Györgyike, ő ajándékozott meg a most tizenhét éves Ambrussal. A legkisebb gyermekem Buda Illés négyéves. A legszebb, hogy szeretetben együtt karácsonyozunk minden évben, mint egy igazi nagy család.
- 1981-ben a Táncdalfesztiválon debütált a KFT zenekar, a Bábu vagy című szerzeménnyel.
- Tizennyolc éves koromban találkoztam először Bornai Tibivel. Különböző akusztikus zenekarokban játszottunk együtt. Például csellón és fuvolán. Pusztán csak azért nem játszottunk elektromos hangszereken, mert nem volt pénzünk beatzenekari felszerelésekre. Bornai már tizennyolc éves korában nagyon szépen tudott szólamokat szétosztani. Én ezeket a fogásokat tőle tanultam, amiért a mai napig hálás vagyok neki. Rengeteget próbáltunk. Mindent beáldoztunk annak érdekében, hogy profi zenészek legyünk. Nagy volt a KFT zenekarban a fluktuáció, legalább tíz ember cserélődött ki. Mi ketten mindig meg maradtuk, mindenki más kihullott, aki nem akart elszántan zenész lenni.
- Apropó KFT! Honnan a névválasztás?
- A korlátolt felelősségű társaság, mint szókapcsolat és vállalkozási forma, akkor még nagyon újnak számított Magyarországon. Emlékszem, 1985-ben a megalakulásunk után négy évvel, a Márton Andris, aki azóta is menedzsere a zenekarnak, összehozott egy találkozót a Köztársaság téri japán étteremben. Ide hívta meg az országban fellelhető összes Kft. képviselőjét. Öten voltak.
- Hogy született a Macska az úton című ismert slágerük?
- Azt én írtam. Már alakulásunk elején rengeteget turnéztunk vidéken. Az országút tele volt elütött cicákkal. Nekik állítottam emléket.
- Mennyit kon
certezik a KFT?
- Keveset. Évente tizenöt-húsz fellépésünk, ha van.
- Az est folyamán említette, nem igazán kedveli a kerti munkát….
- Finoman szólva. Viszont a kertészkedők számára idéznék egy japán mondást. „Örülj az esőnek, mert ha nem örülsz, akkor is esik.” Ellenben mostanában kikapcsolódás gyanánt festek. Ez számomra nem újdonság. Világ életemben rajzoltam és festettem. Olyan megalkuvó technikákkal, mint például a színes ceruza vagy filctoll. Kis kartonlapokra varázsoltam képeket. Ezek nem voltak műalkotások, inkább azt mondanám, elő vázlatok. Most viszont vizes akrillal dolgozom. A stílusom, misztikus szűrrealizmus, egy adag konstrukcionizmussal fűszerezve. Például gyakran festek tündérjeleket. Ilyen nincs a reális világunkban, én mégis megfestem őket. Beleteszek olyan elemeket, amik a valósághoz kapcsolódnak, de mégis egy más síkon. Ezért szürrealista. Közben meg misztikus, mert mindegyiknek mágikus jelentése is van a képeimen.
- Beszéljünk a buddhizmusról!
- 1985-ben köteleztem el magam a buddhizmus irányába. Bár magával a vallással már fiatal koromban is kacérkodtam. Már tizenhét évesen kinyílt a tudatom. Rengeteget olvastam. Szamizdat formájában hozzám került A Tao te King, Lao Ce írása. Olvastam egzisztencialista, individualista szerzőket, például Camus, Schopenhauer. Epiktétosz kézi könyvecskéje teljesen lelkembe markolt. Aztán volt tíz év az életemben, amikor félre raktam ezeket. Próbáltam megvalósítani magam a zene világában. Sokan nem tudják, hogy Bornai Tibor is egy remek filozopter. Írt is egy remek könyvet, Morfondírozások a címe. Remekül, inspiráltuk egymást a zenekarban. Huszonnyolc évesen, amikor csúcsra ért a pályám, éreztem, hogy nem vagyok boldog. Akkor jelent meg életemben két Krisnás. Mondván, hallották, hogy érdeklődöm a keleti vallások iránt. Emlékszem, annyira tetszett az a fajta istenkép, amit a Krisnában látnak a követői. Az a sokoldalú, végtelen árnyalatú, sokkalta tágabb istenkép, amit mi európaiak megszoktunk. Nem olyan, mint a büntető keresztény isten. Ez a bűntudatot gerjesztő dolog sosem tetszett a kereszténységben. Ám a Krisnások türelmetlensége taszított. Ekkor kerestem fel a buddhistákat, és ott kaptam meg minden kérdésemre a választ. Ez az! - kiáltottam fel. Ez vagyok én. Egy hosszabb meditációs időszak után rájöttem, azért tudtam oly gyorsan befogadni ezt a vallást, mert előző életeim egyikében buddhista szerzetes voltam Tibetben. Egyébként öt előző énemre emlékszem. Voltam többek között egy nő a XIII. században, voltam hajós, aki az Északi átjárót kereste, 1905-ig bezárólag voltam buddhista szerzetes és voltam német hadi orvos 1946-ig.
- Így a beszélgetés végén, az az érzésem, hogy ön boldog, sikeres ember.
- Igen, az vagyok.
Dalnoky
Új hozzászólás