Szerda van. A szemétszállítás napja. A közös képviselő már reggel kirakja a konténereket, kukákat, pedig a kukásautó csak estefelé érkezik. Muszáj ketrecben tárolni, mert egyrészt ellopnák, mert országunkban mindennek lába kél, másrészt a guberálásból élők szétszórnák a szemetet – szerdánként így is ezt teszik.
A képviselő alig tolja ki a szemétgyűjtőket, megjelennek az első, szatyrokkal, zsákokkal felszerelkezett kukázók. Kezükben célszerszám gyanánt bot. Azzal túrnak a szeméttömegbe, emelnek ki szatyrokat, dugig tömött nejlonzsákokat. Izgatottan bontják, szórják ki a szemetet, érték után kutatva. Ha nem érik el bottal, behajolnak, vagy akár bele is másznak. Előfordul, hogy csak a lábuk kalimpál ki a szemetesből.
Élt egy hajléktalan, a Pici. Két métert meghaladó magassága okán nem okozott gondot a szeméttárolók tartalmának átvizsgálása. Neki elég volt derékból behajolni, kezével akkor is elérte a kukák fenekét. Mellette álldogált élettársa, aki másfél méterre sem nyúlt meg. Az ő feladata a Pici kiturkálta cuccok szortírozása, elpakolása volt.
Egyre többen érkeznek. Ismerik a város szemétszállítási menetrendjét. Nap mint nap akad turkálni való. Szinte egymás kezébe adják a kukák fogantyúit. A későn érkezők hoppon maradnak. Gyakran dühükben szórják szét a szemetet, ami addig sem volt kevés. Harmadik emeleti lakásának ablakában átkozódik a közös képviselő. Este megint lesz munkája, nem is kevés.
Mi az érték számukra? Kidobott élelmiszer, száraz kenyér, visszaváltható üveg, megunt ruhadarab, és minden más, amit hasznosítani tudnak. Vannak, akik célirányosan keresnek, például egy sertéshizlaló számára kenyérdarabokat, turkálót üzemeltetőnek helyrehozható, eladható textilneműt. Némi pénzt kapnak érte. Keresett a fém, mert kilójáért 50-60 forintot is adnak a MÉH-nél. Hullámpapírt is gyűjtenek. Felvásárlók 6-10 forintért veszik át és viszik tovább a város egyetlen, Gyár utcai átvevőhelyre, ahol már 14 forint üti markukat, minden leadott kiló után. Keresményüket gyorsan elköltik. Kenyér, kevés párizsi, tablettás bor. Az utóbbi kiváló a tompításra, a keserves élet elfelejtésére. Ez egy mókuskerék. Felkelés, kukázás, értékesítés, vásárlás, ivás, álmatlan, részeg alvásba zuhanás…, aztán újra, elölről.
Jó néhány lakó sajnálja a szerencsétleneket. Szemétszállítás-mentes napokon lemennek, kinyitják a szeméttárolót, hogy ellenőrzés mellett guberálhassanak. Mások a szemetes elé tesznek fóliába csomagolt szendvicseket, kenyeret, de főtt ételt is…, mert azért ők sem üldözendő emberek. Gyakran nem tehetnek róla, hogy ez lett a sorsuk.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás