Földrajzilag és gondolatilag is messziről kezdem. Anno Fertőrákosról kerekeztünk át a sógorokhoz, Rusztra. Egy tüneményes kisváros, a Világörökség része.
A nem túl hosszú pedálozás maradandó élménnyé lett. Az aszfaltcsík szőlőtáblák között vezetett. Minden tőkesor végén rózsák színkavalkádja (állítólag elűzi a kártevőket), illatukkal elárasztották a környéket. Az út enyhe lanka oldalában kígyózott, így a Fertő-tóra remek rálátásunk nyílt. A szemnek, orrnak tetsző tájnál még fontosabbat érzékeltünk: az osztrákok a kerékpárútat a közúttól mintegy háromszáz méterre tervezték.
Fontos hangsúlyozni: az egészséges testmozgás nem merül ki a tekeréssel. Friss, tiszta levegő is szükségeltetik. A honi bajok éppen itt kezdődnek. Csak Debrecen és környékére szorítkozva, a tüdő nem azt kapja, amire igazából szüksége lenne. Valami rossz idea vagy költségtakarékosság okán a bicikliutak többnyire az utak, utcák mellé készülnek…, azaz már, ahol építették. Akadnak szakaszok, ahol a beruházás mindössze két kiló sárga festék. Egy bringást frász kerülgeti, ha egy Csapó utcai vagy Vágóhíd utcai felüljárón pedálozásra vállalkozik. A kivitelezők néhány piktogram felmázolásával kerékpárúttá minősítették ezeket a szakaszokat, amelyek valójában az úttestek egy-egy részei. A felüljárón rossz nézni, amikor két busz találkozik, s közben kerékpárost is arra hajtja balsorsa. Az egyik tömegközlekedési blokkol, hogy a másik kikerülhesse. A KRESZ szerint egy biciklist 1,5 méter távolságban szabad előzni. A Csapó utcán hasonló a helyzet. A kerékpárút a parkoló- és a közlekedősáv közé került felpingálásra. Személykocsival is csak úgy lehet kielőzni, hogy az autós kénytelen átlépni a záróvonalat. Ott sincs jó közlekedési megoldás: az autós szabálytalanságot követ el, ha átlépi a záróvonalat. Elvileg a jogosítvány bevonásával jár. Ha meg nem, akkor nem tartja a másfél méteres kerülési távolságot, szembejövő forgalom esetén még fennáll az elsodrás veszélye is. A parkoló autók újabb veszélyeket jelentenek. Pilótái gyakran irányjelzés és körültekintés nélkül vágnak ki, indulnak el. Többnyire a biciklis reflexein múlik, hogy nagyobb baj nem következik be. Nem jobb a helyzet, ha az autóból kiszállni szándékozó éppen akkor nyitja az ajtót, amikor egy kerékpáros odaér.
Kerékpárosok szempontjából ugyancsak veszélyes hely Debrecenben a Miklós és az Antall József utca kereszteződés. Ott a kijelölt bringautat besuvasztották a jobbra kanyarodó és a haladó sáv közé. Ilyet Pesten a Thököly úton, a Keleti pályaudvarnál láttam, ahol a busz- és a haladó sáv közé festették fel. Véletlen, hogy egyetlen kerékpárost sem láttam azon a szakaszon?
Nem jó megoldás az sem, ahogy a lakótelepek szervízútjainak egy részén kialakították a kerékpársávokat. Ezek a megoldások egészségtelenek, balesetveszélyesek.
Minél kisebb ráfordítással hálózatot bővíteni - tulajdonképpen kommunikációs fogás. A rádióban nagyon jól hangzik, hogy újabb tíz, húsz, harminc kilométernyi utat adtak át. Valójában azonban egy nagy semmi. Mint ahogy erős túlzás a Balatont kerülő kerékpárút is. Körbe kerekezhetjük a magyar tengert. Igen, csak nem mindenütt kerékpárúton. Most csak Kővágóőrs környékére utalok. Nyáron ott jártam. A bringások a 71-es úton padkára szorulva araszoltak a nyári csúcsban.
A végére azért egy jó példa is akad. Igaz, Debrecentől csaknem kilencven kilométerre, a Nyíregyháza-Tokaj kerékpárút, amelynek a nyomvonala végig a forgalmas 38-as út mellett vezet. Tisza és ártere feletti hidjaira konzolokat építettek, hogy ne zavarja az autós forgalmat. Ez eléggé drága beruházás, de ott legalább komolyan gondolták a kivitelezést.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás