Budapest, 2014. június 29., vasárnap (MTI) - Eufóriaként élte meg a 25 évvel ezelőtti rendszerváltást Ernyey Béla színművész, aki akkor éppen Münchenben játszott. A német nyelvterületen sikeressé és híressé vált színész az MTI-nek arról is beszélt: soha nem hitte volna, hogy a változás valaha bekövetkezhet.
Ernyey Béla 50 éve lépett a színi pályára és pontosan 40 éve kezdte építeni karrierjét német nyelvterületen. "Ha cinikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy a kommunizmusnak köszönhetem a karrieremet, hiszen osztályidegenként nem lehettem az, ami mindig is szerettem volna lenni: hajóépítő mérnök" - jegyezte meg.
A színművész származása miatt nehezen jutott be a Színművészetire, utána viszont kivételezett helyzetbe került a pályán. 1964-ben még főiskolásként a Várkonyi Zoltán vezette Vígszínházban kapta az első nagy feladatokat: a Ruttkai-Latinovits-féle Rómeó és Júliában Párist alakította, majd a Hátsó ajtó című darabban már főszerepet játszhatott. A Vígszínháznak 9 évig volt tagja, ám a szakmai sikerek ellenére a politikai környezet, a szabadság hiánya annyira zavarta, hogy megpróbált elmenni az országból - úgy, hogy az elválás azért ne legyen véres.
Felidézte: szerencséje volt, mert a Theater an der Wien táncolni, énekelni tudó színészt keresett, a bécsi színház vezetője - miután megnézte három vígszínházi előadásban - szerződést ajánlott szinte azonnali kezdéssel. A minisztériumban kért engedélyt a kinti munkához, és végül hosszas huzavona után egyéves szerződést köthetett.
Első bemutatatója a Theater an der Wienben pontosan 40 éve, 1974-ben volt: a világhírű Bob Fosse rendezésében játszott címszerepet a Pippin című előadásban. A produkció hihetetlen siker lett. "Amikor azonban erről az MTI bécsi tudósítója beszámolt, itthon nem engedték megjelenni a cikket, mondván, hogy a mi pozitív hősünk, Princ, a katona ne legyen Nyugaton, a kapitalizmusban sikeres" - emlékezett vissza a színész.
A Pippin után azonnal megkapta a második külföldi feladatot a Gigi című produkcióban, amely még nagyobb siker volt, 500-szor játszották Bécsben, Münchenben és Berlinben, majd jött a harmadik szerep a Billy című előadásban. Erre elnyerte Németországban az év sztárja díjat, Ausztriában a kritikusok díját és a harmadik ott töltött évben kiérdemelte az állampolgárságot is. Ezzel eldőlt az élete. Nem disszidált, itthon hozzájárultak, hogy kivándoroljon, konzuli útlevelet kapott.
"Úgy éreztem magam abban a közegben, mint hal a vízben, imádtam, hogy végre rólam szól a színház és imádtam a kapitalizmus kemény, de jól átlátható rendszerét is a kommunizmus ránk erőltetett egyenlősdije után. Azt mondtam, hogy Pesten úgyse lesz soha a büdös életben változás, és ha végre én határozhatom meg, mit játszom és mennyiért, miért hagynám ezt hirtelen abba" - emlékezett a színész, aki németül, angolul és franciául is beszél.
Három évig volt tagja a Theater an der Wiennek, egy évig a bécsi Theater an der Josefstadtnak, majd Németországban telepedett le: 11 évig a müncheni Theater am Gärtnerplatzban játszott vendégművészként. Magyarországon színházban többé nem szerepelt, filmen pedig 1981-ben jelent meg először itthon: A szeleburdi családban játszott.
Ernyey Bélát 22 játékfilmben, 128 tévéfilmben, -showban, sorozatban láthatta a közönség. Angolul forgatta például a David Hemmings rendezte Szegény gigolót, amelyben David Bowie-val és Marlene Dietrichhel is együtt szerepelhetett. "Én vagyok az utolsó filmpartnere a világhírű dívának" - mondta, hozzátéve, hogy nagyon büszke erre, és ha itthon marad, soha nem jutott volna ilyen lehetőséghez.
A művésznek óriási segítséget jelentett, hogy édesanyja 1959-től Bécsben élt, így már ismerte az ottani "játékszabályokat". Miután a család a világháború utáni kitelepítés miatt szétesett, Ernyey Bélát a nagymamája nevelte. "Ő volt a legfontosabb személy az életemben" - emelte ki. Arról is beszélt, hogy generációjának óriási problémája volt a hatalommal. Mint felidézte, azon kevesek közül való, akik nem voltak sem KISZ-, sem párttagok, ezért állandóan vegzálták, amiatt pedig, hogy járt külföldre, megpróbálták beszervezni. "Amikor sokadszor próbálkoztak, azt mondtam, hogy ideggyenge vagyok, a múltkor is kimentem az utcára és üvöltöztem, az pedig kínos lenne, ha azt üvölteném, hogy be akarnak szervezni" - emlékezett, hozzátéve: a beszervezést így sikerült elkerülnie, de abban biztos, hogy megfigyelték. Amikor lehetővé vált, az elsők között kérte ki aktáját, ám az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától azt a választ kapta, hogy semmi különös beszámolni való nincs róla.
A rendszerváltást euforikusan élte meg. Éppen Münchenben játszott, amikor hallotta, hogy Antall József lett a miniszterelnök. Miután négy évig volt a történelemtanára, rögtön gratuláló táviratot küldött neki. Élete annyiban változott, hogy közelebb kerültek hozzá az itthoniak, ki tudtak menni, megnézni színházban, filmen, előttük is kinyílt a világ.
Ernyey Béla szenvedélyesen ír: eddig nyolc könyve jelent meg. 1985-ben felkérték, hogy írja meg életrajzát, amelyet később kibővítve németül is kiadtak. Kötet született a Hölgyválasz című MTV műsora nyomán, majd megjelent a legnagyobb siker, a Curva pericolosa című regény. Ezt követte a Sznobbarométer, majd kedvence, a Tapadós tangó, amelynek most készítette el német fordítását. Az internetes szerelmekről írta A P@si... című művét, majd megszületett a mostani feleségével közös első szakácskönyv, amelyet rövidesen egy második követ Mediterra címmel.
Új hozzászólás