A börtönökben ritka rendkívüli esemény a szökés. A rabtartó intézmények műszaki felszereltsége, védelmi és őrző berendezései, eszközei mindig a kor színvonalának megfelelőek. Ezek azonban csak a passzív védelmet nyújtják. Annyira hatékonyak, amennyire kezelőik figyelik, alkalmazzák. Szinte kizárólag emberi mulasztások teszik lehetővé a rabok télakjait.
A kóter falai közt a rabok szabadságvágya erősödik. Hazudnak azok, akik azt állítják, hogy raboskodásuk ideje alatt ne gondoltak volna szökésre. A debreceni börtön foglyai közül is többen megszöktek, bár a fogház épületéből kevés alkalommal. Többnyire külső munkáltatáson foglalkoztatottak éltek az alkalommal.
1938. szeptember 12-én délután öt óra körül a m. kir. Akadémia gazdaságából szökött meg Kiss Márton rab. A foglyok fűzfavessző szállítást végeztek, amikor a rab Vajda Bálint fogházőrtől szükséglete elvégzésére kért engedélyt. A fogva tartott egy bokor mögé húzódott, majd megszökött. További sorsa ismeretlen.
A debreceni királyi fogház épületéből 1942. december 17-én ketten szöktek meg. A 2 év 10 hónap, valamint a 2 év 6 hónap fogházbüntetésre ítélt Sulyok Gyula és Sulyok László délután öt óra körül a fogház sekrestyéje ablakát kifűrészelve jutottak ki a fogházból. Az elítéltek a 70-es zárkában tartózkodtak. A szökés napján Sipos Sándor fogoly, házimunkás – kihasználva a felügyelet más irányú elfoglaltságát – a zárkából kieresztette a testvérpárt és átadta nekik a lakatos műhelyből lopott vasfűrészt. A két rab a sekrestyébe lopózott. Az ablakrács elfűrészelése után a lepedőkből font kötélen leereszkedtek a törvényszék udvarára. A törvényszéki WC ablakán bemásztak, majd az épület kapuján át eltávoztak. Üldözésükről, elfogásukról nincs adat.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás